Eulenspiegel
Eulenspiegel (alnémetül Ulenspegel) Till vagy Tyll, egy igen elterjedt német népkönyvnek rendkivül népszerü hőse, kit a külföld is jól ismer. Ez adoma-gyüjtemény központja E., a jókedvü kópé, kinek tréfái és kalandjai azonban részben régibb keletüek és csak utólag ruháztattak reá. A hős történeti alak: Kneitlingenben (Braunschweig vidékén) született a XIII. század vége felé, sokat bolyongott, bejárva nemcsak a német földet, hanem Olasz- és Lengyeországot is, hol Nagy Kázmér király udvari bolondjával versenye volt, és meghalt 1350-ben Mölln faluban (Lübeck közelében), hol még ma is mutogatják egy hársfa alatt sirkövét (ez csak a XVII. században készült, de meglehet, hogy a régi sirkőnek megujítása), melyen egy bagoly (ném. Eule) és egy tükör (ném. Spiegel) látható. De találtak ily sirkövet Damme belga faluban is, mely szerint E. 1301-ben halt volna meg. Az ujabb kutatások az adomák és tréfás kalandok hősét a Möllnben eltemetett Eulenspiegellel azonosítják, mig a Damméban nyugvóban amannak rokonát látják. E. tehát történeti egyéniség, aki azonban tipussá lett, a mennyiben minden régi hasonló anyagu és irányu tréfa és kaland reáruháztatott. A népkönyv első izben alnémet nyelven jelent meg (1483-ban?), de e legrégibb alakja elveszett; reánk csak felnémet átdolgozásban maradt (Strassburg 1515, ujra kiadta Knust 1885), mely talán Murner Tamás (l. o.) műve s igen sok kiadást ért. Verses alakban Fischart János (l. o.) dolgozta föl (1571), szinművé Sachs János. A népkönyvnek ismerjük cseh, lengyel, olasz, angol, németalföldi, dán, francia, latin és zsidónémet fordítását. E. neve a kópéság bizonyos fajtájának megjelölésére szolgál (franc. l'espieglerie) s ily értelemben ujabb költők is fölhasználták a népszerü hősnek nevét és alakját, p. Böttger Adolf, Till E., modernes Heldengedicht (1850), Wolf Gyula, Till E. Redivivus, ein Schelmenlied (1875) és Schultes Károly, Uhlenspeegel II. (1867). Rokon alakok: a német Markalf, az olasz Bertoldó (Croce), a török Nassreddin Chodja stb. Nálunk Kónyi János Demokritus-ában (1785-86) Tillinkó néven szerepelteti és elmondja nehány csinyjét. V. ö. Prudentius van Duyse, Etude littéraire sur Tiel l'Espiegle (Genf 1858).
