Fagombák
Fagombák (növ.), különböző gomba, amely beteg fákon tenyészik v. a megsérült fák pusztulását maguk idézik elő. Többnyire a Polyporus, Agaricus, Daedalea, Merulius, Thelephora, Trametes s más génuszhoz tartoznak. Némelykor kétes, vajjon a F. egészséges fáknak ártanak-e, v. csak a beteges fán tenyésznek. De bizonyos esetekre nézve be van bizonyítva, hogy a gomba idézi elő a kórt, hogy a F. teljesen ép fákat is megtámad s lassankint elpusztít. Ilyen a taplógomba sok faja. Micéliuma a fa testében élődik, a kéreg bizonyos helyein kibujik, s gyümölcsöt fejleszt. A F. micéliumfonalai mind a fasejtek és edények belsejében , mind pedig a sejt falában töméntelen számmal fejlődnek, s ezeket minden irányban átlyukgatják. Ennek folytán a fasejtek fala lassanként feloldódik s a fa szilárdsága meg a sulya fogy, végre szétporladozni kezd. Ha ilyenkor a fasejtek fala s maga a fa is vörösbarna lesz, a tüneményt vörös rothadásnak v. revesedésnek mondjuk; ha pedig a rotható fa szine világos fehéres szinü, Fehér revesedés a neve. Gyakran vén fák szenvednek benne, de már 10-15 esztendősön is tapasztalták. A F. pusztítása a fa tövénél, v. gyökerénél kezdődik s a gyökér rothadása és elhalása a fa elszáradását vonja maga után, ha a tövön és belül reves fát előbb a vihar le nem törte volna. A fa romlása az inficiált gyökértől felfelé halad. Az egészséges sárgásfehér fában legelőször szennyes lila helyek támadnak,ezek azután egészen elhalaványodnak, azután pedig hirtelen barnás sárgák v. világos sárgák lesznek. A lazább fa alapszinén fehér, gyakran feketén szegélyezett foltok lépnek fel, melyeket egészen a F. szövete alkot. Az ilyen fa nedves állapotban szivacshoz hasonló, szárazon térfogatának felére v. 1/3 részére töpörödik össze, s egészen könnyü.Végre a fa bomlása kifelé annyira megy, hogy a fa fehérjében csak keskeny ép rész marad vagy a rothadás a kéregre is kiterjed. Erre közönségesen terpentin szivárog ki a fából, ami a belső vörös rothadásnak biztos ismertető jele. A fagomba az erdőben a gyökér meg a talaj révén a szomszéd fára is átszármazik, s az erdőben üres hely támad. A továbbterjedés meggátolására a beteg fát meglehetős széles árokkal kell körülvonni. A Polyporus sulphureus Fr. a lombos fák (a tölgy, füz, nyárfa, diófa, körte- és cseresznyefa) vörös revesedésének okozója. Itt a fa eleinte husszinü, később világos vörösbarna lesz, azután számtalan s egymásra derékszög alatt álló, radiális és tangenciális repedések támadnak rajta, melyeket fehér gombamassza tölt ki, aztán mint a porhanyó tőzeg szétdörzsölhető s a fa odvas lesz. A P. betulinus Fr. hasonló bajt okoz a nyirfán. A P. ignarius Fr. ellenben a tölgy, bükk, füz, nyárfa, valamint a gyümölcsfák fehér revesedését okozza.
