Fagyöngy
Fagyöngy (fai gyöngy, lép, növ., Viscum Tourn.), a róla nevezett család apró élősködő bokra, ismételten ketté ágazó gallyakkal, egyszerü levelekkel és özvegy virágokkal, amelyek a hajtások végén vagy tövén állanak és egy- sőt hárommagvu bogyóvá fejlődnek ki. Vagy 30 faja ismeretes az óvilágnak melegebb és mérsékelt vidékein. Nálunk a fehér F. (V. album L.) 30 sőt 90 cm. magasságu bokra bőrnemü hosszukás örökzöld tompavégü levelekkel, 3-5 virágu zöldessárga kétlaku virágzatával és fehér bogyójával ismeretes. Körülbelül 30-féle fán tenyészik, de a tölgyön nagy ritkaság, ezen a Loranthus pótolja. Főgyökere a kéreg belső szövetében terül el s ebből a fába ereszti szivógyökerecskéit (l. Élősködő). Leggyakrabban alma-, körtefán és fésüs fenyőn vagy hársfán találni (l. az ábrát).
Egy almafa-gally darabja, melyen a fagyöngy élősködik.
Bogyójából meg a szárából madárlépet főznek. A léprigó és más madár ganéjával szórja el a F. magvait. Lombját a szarvasmarha, kecske, juh nagyon kedveli. A F. árt a fának, ha sok van rajta, mert a táplálékat elszivja. A meglepett ágat tehát le kell metszeni, de nem közel a F. tövéhez, mert a szivógyökerei a fakérgében szétterjednek s uj növény is lehet belőlök. A tölgyön élő ritka fagyöngyöt a régi orvosok Viscum quercinum-nak v. druida-gyöngynek nevezték és mint specifikumot epilepszia ellen használták.
