Fekély
Fekély (ulcus). Szervek felületein szövetszétesés utján képződő folytonossághiány, mely kivülről behatoló fertőzés által v. a mélyben lévő tályognak a felületre való kitörése (exulceratio) által keletkezik. A F. alapja genyed, nedves, később a vándorló sejtek által infiltráltatik, sarjadzik, végre a gyógyulás előhaladásával a szélek felől beheged. Ha sarjadzás kimarad, a F. terjed, ez rosszindulatunak, marónak (u. rodens, u. phagedaenicum) neveztetik. Ha a F. egyik felől gyógyul, másfelé pedig tovább szétesik, ez vándorló F. (u. serpiginosum). Tulságos sarjadzásnál vadhus (caro luxurians) keletkezik, s a F. kiemelkedik (u. elevatum). Hosszu ideig fennálló, kemény, mintegy szalonnás alapu F. az u. callosum, u. indolens. Ilyen főleg az alszáron keletkezik a vivőerek pangása, a bőr érzékenysége miatt, midőn a legcsekélyebb sértésre fekélyesedés áll elő. Rendkivül lassan s csak abszolut pihenés mellett gyógyulnak. Fertőzési F. a szájban skorbut, a bélben a tifusz és tuberkulotikus, a nemi szerveken a szifilitikus és buja F.; ezeknek makacssága és rossz indulata az őket okozó és bennük lévő baktériumoktól feltételezett. A gyomor kerek fekélyét a véredények eltömülése s a megfelelő gyomorrész elhalása okozza. Igen rossz természetü a rákos F., nagy növekedési tendenciája, gyógyíthatatlansága miatt. Az átmaródott edények miatt a nagy vérzés, az erős és folytonos genyedés rendkívül elgyengíti a beteget; a sebfelület egyéb infekciók számára kaput képez (l. még Exulceratio és Geny). A fekély kezelése, a sebészet szabályai szerint történik, a velük foglalkozó tudomány a fekélytan (helkológia).
