Fülzúgás.
Fülzúgás. Vannak hangok, amelyeknek oka nem a külvilágban, hanem hallószervünkben van; ezek az egyéni v. alanyi hangérzetek; keletkezési helyük a halló szerv egyik-másik részének vmely beteges állapota. Alig van ismert hang a természetben, amelynek megfelelő zavaros, homályos alanyi hangérzés ne fordulna elő. Igy a tücsök gyenge csiripelésétől a harangzugásig és a falomb v. eső zuhatagától a vasuti gép fütyüléséig mindenféle változatban és keveredésben előfordulhat. A leggyakrabban előforduló ily hangérzetek: fülzugás (szél v. folyóviz zugásához hasonló hang), fülbugás (vizesés, erős szél, szélmalom hangjához hasonló hang), csiripelés (madár, tücsök, csiripeléséhez hasonló hang), fütyülés, fülcsengés (többnyire igen magas fémhanghoz hasonló hang). Ezen egyéni hangok (belső hangok) oka a fül valamely részének rendellenességében van, sokszor előjele a gyógyíthatatlan rossz hallásnak vagy süketségnek.
