Gabonarozsda.
Gabonarozsda. A gabonaféléket 3 rozsdagomba támadja meg, u. m. a Puccinia graminis Pers., a Puccinia Rubigo vera Wtr. (más nevei: P. straminis de Bary, P. striaeformis Westend) és a Puccinia coronata Corda; az első kettő valamennyi gabonát (buza, rozs, árpa, zab) megtámadja, az utóbbi csak a zabot. Mindhárom ama rozsdagombák közé tartozik (l. Rozsda), melyek teljes ivadékcserével s e mellett gazdacserével is fejlődnek. A Puccinia graminis aecidium alakja a sóska borbolyán (Berberis vulgais L.), a P. Rubigo verá-é az érdeslevelü növények családjának tagjain (gyakrabban a következő fajokon: Symphitum officinale L., Anchusa officinalis L., Lithospermum arvense L., Echium vulgare L.), a P. coronatá-é pedig a kutyabengén (Rhamnus frangula L.) és a varjutövisen (Rhamnus cathartica L.) fejlődik. A három rozsdafajt górcső alatt legkönnyebben teleuto spóráiról lehet megkülönböztetni. A P. graminis teleuto spórájának feje gömbölyded (1. ábra), a P. Rubigo verá-é tompa (2. ábra), a P. coronatá-é ágas (koronás) (3. ábra). Hazánkban mind a három gombafaj általánosan pusztít, de legjobban a P. Rubigo vera, mely a legelterjedtebb.
1. ábra. 2. ábra. 3. ábra.
Ami a gabonarozsda kártételeit illeti, az különböző; ha nem nagy mértékben lepi be a gabonát, ugy annak csak szalmáját csúfítja el, de valami nagy kárt nem okoz; olyankor azonban, ha a gomba nagy mértékben támadja meg a gabonát, s ha a gomba fejlődésére kedvező idő jár akkor, midőn a gabona éppen tejes érésében van, óriási kárt tehet. Ilyenkor a mag, különösen a buza magja, nem képes teljesen kifejlődni; összeszorul, összeaszik, ugy, hogy a gazda csak ocsut arat. Volt rá eset, hogy hazánkban néhány nappal az aratás előtt a legszebb reményekre jogosító termés a rozsda rohamos fejlődése következtében tönkre ment. A nedves, ködös idő nagyon kedvező a gabonarozsda fejlődésére, innét van az, hogy a gazda igen sokszor a rozsda kártételeit a ködnek tulajdonítja, mondván, hogy a köd kiszivta a szemet. Noha a rozsda kulturnövényeinknek legrégebben ismert betegsége, ellene megfelelő sikerrel mai napig sem tudunk védekezni. Ajánlják sokan a rozsdás szalma elégetését, de ez tekintve a gazdaságok nagy szalmaszükségletét, a gyakorlatban keresztülvihetetlen, s célhoz teljesen nem is vezetne, mert a gabonarozsda gombák sok gyomon is élősködnek s igy ezeket is ki kellene irtani. Tekintve, hogy a különféle gabonafajták egyes növénybetegségekre nem egyformán fogékonyak, régóta igyekeznek a gazdák a rozsdával szemben ellentálló gabona-, különösen buzafajtákat keresni és termelni; eddig azonban sikertelenül, mert a fajták ellentállóképessége az életviszonyok (más talaj, klima, megmunkálás) változatával gyorsan megváltozik. Legujabban az É.-amerikai Egyesült-Államok növénykórtani állomásai tettek védekező kisérleteket különféle gombaölő szerek permetezésével, de szintén siker nélkül; a gombaölő szerek közül a bordeaux-i keveréknek (l. o.) volt hatása, de nem olyan, hogy gyakorlati értéke lenne.
