Gátviz.
Gátviz. Csak kivételek közé számíthatók azon esetek, midőn valamely folyóvizen az usztatásra v. tutajozásra alkalmas vizállás annyi ideig megmarad, hogy rajta jelentékenyebb fatömegek is leszállíthatók; legtöbb esetben ennek időtartamát mesterséges eszközökkel kell meghosszabbítani, illetve ilyen vizállást előteremteni. Nevezetesen az usztató vizek felső, a forrásokhoz közel eső része az, mely a közbejárást leginkább igényli, mert itt minden viz gyenge; az erdészre pedig éppen ezen, az erdő határán belül eső része a legfontosabb, minthogy a fát innen kell kiszállítani. A jelzett cél elérésére a leghatalmasabb eszközt a vizgyűjtők, vagyis a völgyeknek gátakkal való eltorlaszolása által képzett mesterséges tavak szolgáltatják. Ezek segítségével - ha elegendő számban vannak, mint pl. a mármarosi és a felső-garami állami erdőkben - a vizen való szállítást még a száraz nyári hónapokban is lehet gyakorolni. A vizgyüjtők kibocsátott vizét - megkülönböztetésül a természetadta vizállásoktól G.-nek szokták nevezni.
