Gauss
Gauss Károly Frigyes, német matematikus, fizikus és csillagász, szül. Graunschweigban 1777 ápr. 30., megh. Göttingában 1855 febr. 23. Eleinte a braunschweigi Katharinenschule-t látogatta, azután a gimnáziumra küldték. 1795. a göttingai egyetemre ment, hol 3 évig tanult. Már ebben az időben nagy mennyiségtani munkálatokkal foglalkozott, és már 1795. feltalálta a legkisebb négyzetek módszerét és a körosztás elméletét (s annak alapján a szabályos 17-szög szerkesztését). Ez évben kezdte meg nagy művét, a Disquisitiones arthmetica-t. 1798-ban bevégezte tanulmányait. Demonstratio nova theorematis omnem functionem algebraicam rationalem integram unius variabilis in factores reales primi vel secundi gradus resolvi posse cimü doktori értekezésével bebizonyította, hogy minden algebrai egyenlet a komplex számok alkalmazásával annyi gyökött bir, ahányadfoku az illető egyenlet. G. európai hirnevét a következő eseménynek köszöni: 1801 január 1-én Piazzi, olasz csillagász egy nyolcadnagyságu csillagot fedezett fel Palermoban, melyet nemsokára mint bolygót ismertek föl. Miután azonban Piazzi ezen bolygót csak 40 napig figyelhette meg, mielőtt az az esti szürkületbe ért, nem volt elég adata arra, hogy kiszámítván a bolygó pályáját, azt később ismét föltalálhassa. G. bámulatos tehetségének azonban sikerült módszereket találni, melyek segítségével a bolygó pályáját kiszámíthatta. Hogy eredményei helyesek voltak, az kitünt abból, hogy nemsokára több csillagász ismét megtalálta ezen számítások alapján a Piazzitól fölfedezett bolygót. Ekkor végezte be a Theoria motus corporum coelestium in sectionibus conicis solem abientium cimü munkáját, melyben a legkisebb négyzetek előbb már említett elmélete is le van irva. Ezen elmélet első feltalálójának a franciák Legendre-t mondják, aki később mint G. jött ár ezen elmélet gondolatára, de azt korábban tette nyilvánosan közzé (1806., mig G., ki már 1895 találta föl az elméletet, csak 1809. adta ki nyilvánosa). A Theoria motus c. munka megjelenése után az egész tudós világ felismerte G. kimagasló tehetségét és minden tudományos társulat tagjává választotta, és több helyről küldtek neki érmet. 1811 aug. 22. G. látta először ezen év nagy üstökösét. Az ezután következő években geodetikus munkálatokkal foglalkozott, különösen a hanoveri fokméréssel Göttinge és Altona között, hol ez a Schumachertől meghatározott selzvig-holsteini fokméréshez csatlakozott G. abból a szempontból indulván ki, hogy olyan fokméréssel, melynél egy nagy háromszögekből álló háromszöghálót alkalmazunk, sokkal pontosabb eredményre jutunk, elhatározta, hogy ő fokmérésnél egy ilyen háromszöghálót alkalmaz. Mivel azonban az eddigi eszközök segítségével lehetetlen volt oly nagy háromszögek csúcspontjait meghatározni, föltalálta a heliotropot, mely ezt lehetővé tette. 1831. rövid ideig krisztallografiával is foglalkozott. 1833. G. a göttingai akadémiánál egy értekezést nyujtott be földmágnesség abszolut intenzitásának meghatározásáról a magnetometer segítségével (l. Földmágnesség). 1834. G., Weber és Humboldt Sándor megalapították az u. n. mágnességi egyesületet, minek következtében 44 órai közökben lakhelyeiken megfigyelték a deklináció változásait. Ezen megfigyelések alapján volt G. képes 1840. a föld mágnességi elméletét kiadni. De még három évvel előbb találta föl az intenzitásváltozások mérésére a bifilarmagnetometert. Ez után G. dioptrikus vizsgálatait és a magasabb geodézia teréből vett tárgyi két nagy értkezését adta át a nyilvánosságnak. Az egyetem szenátusa avval bizta meg, hogy dolgozza ki az egyetemi özvegypénztár számára egy uj organizációt, mely nehéz és terhes munkát az ügyes matematikus kiváló sikerrel oldotta meg, ugy hogy a göttingai özvegypénztár organizációja most minden ilyen intézmény mintaképe. 1849. ünnepelték 50-éves doktorjubileumát, mely alkalommal a Beiträge zur Theorie der algebraischen Gleichungen c. értekezését nyujtotta át a nyilvánosságnak. Ezen értekezés, G. utolsó értekezése, ugyanazzal a tárgygyal foglalkozik, csak általánosabb szempontból nézve, melyről irt első munkája szerezte meg neki 50 év előtt a doktordiplomát. G. a régiek közül szigoruan bizonyító módszerében Archimedést igyekezett leginkább utánozni, az ujabbak közül pedig Newtont tisztelte legjobban, kit mindig «summus Newton»-nak nevez. Annak bizonyítása, hogy a természet szám és mérték szerint rendezve van, képezte célját fizikai és csillagászati munkálatainak. Előbb már felemlített munkáin kivül még a következő cimüek a legfontosabbak: Theoria attractionis corporum methodo nova tracta; Ueber ein neues allgemeines Grundgesetz der Mechanik, melyben a legkisebb kényszernek nevezett általános mekanikai elv levezetése találhat; Principia generalia theoriae figura fluidorum in statu aquilibrii; Intensitas vis magneticae terrestris ad mensuram absolutam revocata, melyben a mekanikai alapmértékeknek jelenleg a fizikában általánosan használt cm. g. sec. mértékrendszere meg van állapítva; Allgemeine Lehrsätze in Beziehung auf die im verkehrten Verhältnisse des Quadrats d. Entfernung wirkenden Anziehungs- u. Abstossungskräfte, melyben a potenciálelméletnek legfontosabb tételei foglaltatnak; Dioptrische Untersuchungen; Erdmagnatismus u. Magnetometer.
