Gyarmathy
Gyarmathy Zsigáné (családi nevén: Hóry Etelka), irónő, szül. M.-Gyerő-Monostoron (Erdély) 1845 máj. 28. Atyja, Hóry Farkas, ref. lelkész, aki szabad perceiben költészettel is foglalkozott, vezette be a komoly ismeretekbe, többek közt a latin nyelvbe is és megszeretteté vele a magyar klasszikusokat. Már leánykorában erős vágy ösztönözte az irásra, de hajlamát maga fékezte, nem akart rosszabb gazdasszony lenni anyjánál, s amit titokban irt is, megsemmisitette. Miután azonban férjhez ment Gyarmathy Zsigmondhoz (kivel jelenleg Bánffy-Hunyadon él) s szerető feleségnek, gondos anyának és jó háziasszonynak bizonyult, felküldte egyik elbeszélését (A nő gyöngesége) Katinka név alatt a Fővárosi Lapokba. Zamatos nyelve és könnyed, meleg hangja feltünést keltett s azóta szivesen látott munkatársa szépirodalmi lapjainknak. Tagja a Petőfi-társaságnak és az Erdélyi muzeum-egyletnek. Önálló művei: Hegyek közül, beszélyek és apróságok (Budapest 1887); A havasok alján, József főherceg előszavával (Egyetemes regénytár, u. o. 1891) beszélykötetek; továbbá a következő regények: Akiknek nincsen szivük, A regényes feleség, Az ifju pap (u. o. 1885); Monostori Katinka (regény a szabadságharc idejéből 1890). Beszélyei nagyrésze le van fordítva németre, egy pár svédre és angolra is. Gy. legjobb irónőink egyike. Specialitása: kedves szülőföldje Kalotaszeg, melynek természeti szépségeit és jó magyar népét egyforma melegséggel és jeles megfigyelő tehetséggel rajzolja. Jóformán minden művében ez a háttér. Gy. a Kalotaszeg emelésére társadalmi téren is sokat tett, az ottani háziiparnak az ő cikkei és tevékenysége nagy piacot szereztek; az 1885-ki kiállítás kalotaszegi szobája is az ő kezdeményezésére létesült.
