Gyergyói havasok,
Gyergyói havasok, a Kárpátok erdélyi K-i határláncolatának legészakibb tagja, Csik vármegye É-i részében. A hegység a Toplica és Kis-Beszterce forrásai közt emelkedik s egészben véve DK-i irányt követ, a vizválasztót jelölve egyfelől a maros (gyergyói lapály), másfelől az Aranyos-Beszterce mellékvizei közt. Legjelentékenyebb csúcsai É-ról D-felé a Bükkhavas (1346 m.) Borszék fölött, az Oroszbükk (1186 m.) és a Közrez-havas (1463 m.) Gyergyó-Salamás fölött, a Tatár hágó (1456 m.) mig legmagasabb csúcsa 1545 m. Gyergyó-Ditró fölött. A Gyergyó-Szent-Miklós és Békás közti nyereg a főgerinc D-i végét jelöli, melyen tul az Olt és a Békás forrásain tul a Csiki-hegység (l.o.) következik; Gy,.-hoz szokták azonban még számítani az Olt jobb partján emelkedő Siposkőt (1571 m.9 és Feketerezet 81545 m.), mig a Maroson tul emelkedő hegyek már a Hargitához tartoznak. A hegység közepes magassága 1400-1500 m., mellékágai szintén tetemes magasságot érnek el. Hazánk legérdekesebb hegységei közé tartozik: legnagyobb részét rengeteg erdők, leginkább fenyvesek fedik, a cser és tölgy gyéren fordul elő, a bükk gyakoribb. Völgyei igen mélyen vannak bevágódva s azokban csak kevés községet találni. A Gy.-ban számos folyóviz ered; K-i oldalán a Nyégra, Kis-Beszeterce, Putna és Békás, melyek mind az Aranyos Besztercébe ömlenek, Ny-i oldalán a Toplica, Ditró és Belkény, valamennyi a Maros mellékvize. A völgyeket jól járható országutak kötik össze, igy Gyergyó-Ditróról Borszékre (a Közrezen át), Gyergyó-Ditróról Tölgyesre és Gyergyó-Szt.-Miklósról Békásra vezetnek utak a hegység főgerincén át.
A Gy.-at leginkább homokkő, jegőcös palák, kivált csillámpala és gnájsz, helyenként gránit, jura, mészkő és trachit alkotja; nevezetes a ditroit (l.o.) és a szárhegyi fehér márvány fellépése.
