Heister, 1. Lőrinc,
Heister, 1. Lőrinc, német orvos és orvostani iró, szül. majnai Frankrurtban 1683 szept. 19., megh. 1758 ápr. 18. Orvosi tanulmányait Giessenben, Lejdában és Amsterdamban végezvén, 1708. tudorrá avatták Harderwykben. Az angol-hollandiai hadseregben hosszabb ideig mint katonaorvos működött; 1709., főleg Ruy ajánlata folytán, a hadsereg főorvosa lett. 1710. tanárságot vállalt Altdorfban. Később meghívást kapott a helmstedti sebészeti és növénytani tanszékre. Boncolástani és sebészeti kutatásai által európai hirnévre tett szert és őt kell a tudományos sebészet alapítójának tekinteni. Leghiresebb művei a Chirurgie, mely angol, spanyol, francia, olasz, holland és latin nyelven is megjelent; Compendium anatomicum (Altdorf 1717, 1719, 1727, 1732, Velence 1730, Amsterdam 1730); Chirurg.-anat. Lexikon (1753); De cataracta, glaucomate et amaurosi (Altdorf 1712, 1720) stb.
2. Heister, Siegbert gróf, osztrák tábornagy, szül 1646., megh. Kirchbergben (Stiria) 1718 febr. 22. 1683. részt vett Bécs védelmében. Ezután a törökök elleni csatákban harcolt. Szavójai Jenő herceg vezérlete alatt 1697 szept. 11. résztvett a zentai ütközetben, melyben a császári sereg jobbszányát vezérelete. 1703. a haditanács alelnöke lett. A következő évben az udvar H.-t Magyarországba küldte, hogy a Rákóczi-féle felkelést a Dunántuli vidéken elnyomja. Bruckból kiindulva, a Fertő mellékén Károlyit visszaszorította, Győrt és Pápát bevette és azután Komáromnál átkelt a Dunán, mire Bercsényit szorította vissza a Vág mögé. Ezek után az udvar megint Dunántulra küldte, hol máj. 24. hajnalban Csikvárott Esterházy Antal és Babocsi hadait szétverte. H. ezután a felgyujtott Veszprémet katonáinak martalékul hagyta, kik még a székesegyház kincseit is elrabolták. Midőn H. Veszprémből Győr felé vonult, Forgács Simon őt Koroncónál jun. 13. megtámadta, azonban késedelmezése folytán csatát vesztett. Hasonlóan győzedelmeskedett H. Rákóczi fölött is dec. 26. Mindazonáltal H., hadainak rendezetlensége miatt, a felkelőket üldözni nem volt képes. Határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szivelte H.-t. 1705-ben az udvar Magyarországból visszahivta, azonban 1708. ujra megbizást kapott, hogy a felkelők ellen harcoljon, és ekkor aug. 4. mérkőzött meg Trencsén mellett magával Rákóczi Ferenccel, még pedig ujra győztesen. Érsekujvárt ellenben eredmény nélkül ostromolta. Utóbb még az 1716-iki török hadjáratban is résztvett. 1717. Győr parancsnokává nevezték ki, egy évvel később pedig nyugalomban vonult.
