Heiszler József,
Heiszler József, ref. teologus, szül. Nagykárolyban 1819. A kegyesrendbe lépett s 1843. bölcsészet-doktori cimet nyerve, fölszenteltetett. Ettől fogva mint pesti középiskolai tanár működött. Az általa is végigküzdött szabadságharc végeztével 1849. a ref. hitre tért s ekkor péceli segédlelkész, de már a következő évben pápai teol. tanár lett. 1854. lelkészi állást foglalt el Mocsoládon, másfél év mulva Gyönkön. 1859. ujra teol. tanár lett, ez alkalommal Sárospatakon, honnan 1869. Dombrádra ment lelkésznek, hol jelenleg is működik. Tevékeny munkásságot fejtett ki a protestáns egyházi irodalom terén, mint az ortodox irány hegelianus szellemü hive. Művei: Egyházi munkálatok (4 köt., Sárospatak, Pest és Debrecen, 1865-77.); A római levél exegesise (Sárospatak 1866); Jakab köz. levele (u. o. 1867); Első korinth. levél exegesise (u. o. 1868); Egyháztörténelmi kézikönyv (2 köt., u. o. 1862-63); Dogmatikai felolvadások (u. o. 1869); A ker. ember könyve (Elmélkedések és imák, Pest 1871); A keresztyénség és ker. egyház történelme (I. köt., Pest 1861); A magyar ref. egyház történelmének vázlata (Sárospatak 1864, II. kiad. 1873); Halotti egyházi beszédek (Pest 1876). Szerkesztője volt a Sárospataki Füzetek 1866-68. évi folyamainak.
