Janin
Janin (ejtsd: zsanen) Gyula, francia kritikus és regényiró, szül. St. Étienneben (Loire) 1804 febr. 16., megh. Párisban 1874 jun. 19. Párisban tudományos nevelésben részesült, aztán zsurnalisztának állt. Eleinte a szabadelvü ellenzék lapjába, a Figaro-ba, majd a kormány közlönyébe, a Quotidienne-be és végül a Journal des Débats-ba dolgozott. 1836 óta ez utóbbi lapnak negyven éven át ő volt könyv- és szinház-kritikusa és e minőségben szellemes fejtegetéseivel nagy hatással volt a francia irodalomra. 1870 óta tagja volt a francia akadémiának. Regényei közül megemlítjük a következőket: L'âne mort et la femme guillotinée (1817, uj kiad. 1860); Contes fantastiques (uj kiad. 1863); Contes nouveaux (1833); Le chemin de traverse (uj kiad. 1874); La religieuse de Toulouse (1850); Un coeur pour deux amours (uj kiad. 1863); Les oiseaux bleus (1864) és L'interne (1869). Jelesebb tárcacikkelyeinek gyüjteménye: Histoire de la littérature dramatique (1858, 6 köt.) c. alatt jelent meg. Egyéb irodalomtörténeti dolgozatai: Béranger et son temps (1866); La poésie et l'éloquence au temps des Césars (2. kiad. 1864); Tableux anecdotiques de la littérature française depuis François I (1829); Lamartine (1869). Irt erkölcs- és utirajzokat is, és lefordította Horatiust (6. kiad. 1885). Halála után jelentek meg: Oeuvres choisies de Jules J. (1875-78, 12 köt. és Correspondance (1877). V. ö. Viedagnel, Jules J. (1876).
