Jogtalan kényszer
Jogtalan kényszer v. kényszerítés (Nöthigung). A német btkv 240. §-a szerint a személyes szabadság elleni vétség, melyet azt követ el, aki mást jogtalanul erőszakkal v. büntett v. vétséggel való fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltürésére v. abbahagyására kényszerít. A magyar btkv ezt a vétséget, amely a btkvnek indokolása szerint nem az élet konkrét szükségleteiből fejlődött, hanem az ujkori filozofiának gyermeke s mint olyat, mely a büntetendőség határait aggályos, de egyuttal indokolatlan módon kiterjeszti, nem fogadta el. S ha meggondoljuk, hogy a J. fogalommeghatározása szerint büntetendő az, aki a korcsmában garázdálkodó részeg embert azzal kényszeríti csendre, hogy igy szól hozzá: «ha csendes nem leszesz, kilöklek» (erőszakkal való fenyegetés) s büntetendő az is, aki más az ablakból való kinézésre azzal kényszerít, hogy különben felfricskázza (vétséggel, becsületsértéssel való fenyegetés), a magyar törvényhozónak felfogását csak helyeselhetjük. A német törvényhozó a büntetendőség határainak ily aggályos kiterjesztését a büntetés enyheségével akarta ellensúlyozni, amely 3 márka pénzbüntetés is lehet. Büntetési tétel ugyanis 1 évig terjedhető fogház v. 600 márkáig terjedhető pénzbüntetés. De a veszélyes lejtőn még tovább haladt az által, hogy a kisérletet is kivétel nélkül büntetendőnek nyilvánította. A tapasztalat azonban a magyar törvényhozó felfogását sem igazolta; törvényhozónk egészen más eredményt ért el, mint a minőt elérni akart. A gyakorlat ugyanis annak cselekményét, aki erőszakkal v. fenyegetéssel követeli azt, amit jogosan követelhet, amely cselekmény tehát a legszigorubb felfogás mellett is csak J. fogalma alá eshetnék s a J.-nak éppen leggyakoribb esetét képezi, zsarolásnak s igy a J.-nél sokkal súlyosabb és aljasabb büncselekménynek minősíti. L. Zsarolás.
