Jogtudomány
Jogtudomány (jurisprudentia), alanyi értelemben a jogtételeknek ismerete, tárgyi értelemben a jogtételeknek tudományos feldolgozása és előadása. A tárgyi értelemben vett J.-nak kiváló feladata az érvényes jog szabványainak felismerése s tudományos megállapítása; innen a J.-nak kiválóan gyakorlati jellege. Az érvényes jognak tudományos feldolgozása azonban a J. feladatát távolról sem meríti ki. A nemzeteknek tételes joga történelmi eredetü, történelmileg fejlődött és alakult. Az érvényes jogtételeknek és jogintézményeknek helyes felismerése és megértése azért történelmi fejlődésöknek ismeretét tételezi föl. Ennek az ismeretnek közvetítése a jogtörténet feladata, mely ekként a J.-nak lényeges alkatrésze. Áll ez ugy az u. n. külső jogtörténetről, mely a jogforrásoknak, mint az u. n. belső jogtörténetről, mely a jogintézményeknek története (l. Jogtörténet). A tagadhatatlan befolyás továbbá, melyet a nemzetközi érintkezés a nemzeteknek nemcsak társadalmi életére, szokásaira, hanem jogéletére s jogintézményeire gyakorol, a különböző nemzetek jogainak összehasonlító tanulmányozását teszi szükségessé. Az összehasonlító J. ekként a J.-nak harmadik lényeges alkatrésze, amelynek becse és nélkülözhetetlensége ma már általános elismerésben részesül. A téves felfogást, p. mely a magyar adományrendszert a hűbérrendszerrel azonosította, a nemesi birtokban hűbéri birtokot, a földbirtokot képviselő s minden magánbirtoknak alapját képező kir. jogot (jus regium) hűbéri főuri jognak, az iktatást (statutio) hűbéri investurának s a hűtlenséget (nota infidelitatis) hűbéri feloniának tekintette, csak az összehasonlító J.-nak sikerült helyesbítenie. De a J.-nak feladatai még ezzel sincsenek kimerítve. A jogtételeknek helyes felismerése azok okainak és szellemének, az pedig, hogy a jogtételek a gyakorlati élet szükségleteinek kielégítésére hivatvák, egyrészt azok jog- és célszerüségeinek vizsgálatát, másrészt az esetleges reformoknak s azok irányának kutatását teszi szükségessé. Ez a jogbölcselet feladata, mely ekként a J.-nak további nélkülözhetetlen s kiegészítő alkatrésze. A jogbölcselettől azonban szorosan megkülönböztetendő a bölcseleti, természeti vagy észjog (l. o.) mely minthogy tárgya nem a jog e szónak tulajdonképeni értelmében (l. Jog), amennyiben nem az állam által elismert s állami kényszereszközökkel biztosított parancsokkal és tilalmakkal, hanem a jogviszonyoknak az ész által megismerhető szabályaival foglalkozik, bölcsészeti tudomány lehet ugyan, de a J. névre igényt nem tarthat. Tárgyára nézve a J. annyiféle, ahányféle a jog tárgyi értelemben. Tehát köz-, magán-, büntető J. stb.
