Jordan,
Jordan, 1. Henrik, német filologus, szül. Berlinben 1833 szept. 30., megh. Königsbergben 1886 nov. 10. Tanulmányai befejeztével 1861. docens lett Berlinban, 1861-63-ban Olaszországban tartózkodott s 1867 óta a klasszika filologia rendes tanára volt a königsbergi egyetemen. Művei: M. catonis praćter librum de re rustivca quae exstant (1860); Sallustius kiadása (3. kiad. 1885); Scriptores historiae Augustae (1864); Kritische Beiträge zur Geschichte der lateinischen Sprache (1879); Capitol, Forum und Sacra Via in Rom (1881); Analecta epigraph. latin. (1886); Topographie der Stadt Rom im altertum (1879-95., 3 köt.); Der Tempel der Vesta und das Haus der Vestalinnen (1886).
2. J. Mária Ennemond Kamill, francia matematikus, szül. Lyonban 1838 jan. 5. Tanulmányait az École polytechnique és École des minesben végezte. Eleinte a mérnöki pályán működött s csak később lépett a tanári pályára. Egy ideig az École polytechnique-en examinator volt s azután ugyanott az analizis tanára lett. Egyszersmind a College de France-on elméleti csillagászatot is adott elő. 1881 óta a párisi tudományos akadémia tagja. Számos becses értekezésen kivül irt két nagyobb művet: egy analizist s az 1870. megjelent hires Traité des substitutions et des équations algébriques cimü munkát. Szerkesztője a Liouville alapította matematikai journalnak.
3. J. Miksa, német művészettörténetiró, szül. Drezdában 1837 jun. 19., a jenai, berlini, bonni és lipcsei egyetemeken tanult és történelemmel foglakozott, mignem olaszországi tartózkodása alatt a művészettörténelmi tanulmányokra adta magát. 1870. a lipcsei városi muzeum igazgatója, 1872. az ottani egyetem magántanára, 1874. a berlini nemzeti képtár igazgatója, 1879. a berlini művészeti akadémia szenátusának tagja, 1880. valóságos belső titkos tanácsot lett a porosz kultusz-minisztériumban. Művészettörténeti művei: Untersuchungen über das Malerbuch des L. da Vinci (Lipcse 1873); a Crowe-Cavalcaselle-féle History of painting in Italy és History of painting in North-Italy (u. o. 1869-74., 6 köt.); valamint a Life of Titian (u. o. 1872) német fordításai; a berlini nemzeti képtár lajstroma (Berlin 1876., 8. kiad. 1888); Stammbuch d. National-Galerie (u. o. 1880); Das Werk A. Menzels (Dohmeval, München 1886-90). Genelli, Schnorr Gyula és más német festők műveinek reprodukcióit is kiadta.
4. J. Rudolf, német festő, szül. Berlinben 1810 máj. 4., meghalt Düsseldorfban 1887 márc. 25. Eleinte Berlinben Wach tanítványa volt, egy ideig Rügen szigetén a természetet tanulmányozta, majd Düsseldorfban Schadow és Lohn tanítványa volt. Többször járt Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban. Képeinek főtárgyát a helgolandi népélet képezi. Házassági ajánlat Helgoland szigetén (1834., berlini nemzeti képtár) cimü képével egyszerre a legünnepeltebb művészek közé emelkedett. Egyéb népszerü és mindenféle reprodukciókban elterjedt képei: Visszatérő hajósok (Berlini nemzeti képtár); A hajókalauz vizsgája; A vészjelzés; A tengerparton vihar után; Hajótöröttek menekülése; Imádság vihar idején; Betegek levese; Aggastyánok háza hollandi tengerparton (berlini nemzeti képtár); Parti őrség; Lakodalom Marken szigetén; Az özvegy vigasza (berlini nemzeti képtár); Az öreg tengerész temetése; Hajótörés Normandia partján; Visszatérés a heringhalászatról; Csárda a hollandi tengerparton.
5. J. Szilveszter, német jogtudós és politikus, szül. Omesben (Tirolban) 1782 dec. 30., megh. Casselben 1861 ápr. 15. Jogot végzett, azután jogtanár lett Marburgban, 1830. pedig az egyetemen a kurhesszeni rendi gyülésbe választotta, ahol az alkotmány kidolgozásában élénk részt vett. E miatt azonban magára vonta a kormány haragját, mely 1839. állásától felfüggesztette és felségsértés ürügye alatt börtönbe vetette. A birák végre (1843) öt évi vármunkára itélték. Ez az igazságtalanság azonban Németországban oly izgatottságot szült, hogy a kormány 1845. J.-t szabadon bocsátotta, akit néhány hónappal később a legfelsőbb biróság is ártatlannak nyilvánított. Később J.-t frankfurti parlamentbe választották. Több rendbeli iratban (Selbstvertheidigung 1844, Drei Vertheidigungsschriften 1843-44) védelmezte magát a kormány önkénye ellen. V. ö. Trinks Gyula J. J.-s Leben u. Leiden (1845).
6. J. Vilmos, német költő, szül. Insterburgban 1819 febr. 8. Tanulmányait 1838-42. Königsbergben végezte. Azután mint iró Berlinben, 1844 óta pedig Lipcsében tartózkodott, ahonnan 1846-ban egy ateista pohárköszöntője miatt kiutasították. Most Brémába, 1848. Párisba és Berlinbe ment. Képviselőnek választván, Duckwitz alatt a kereskedelmi minisztériumban tengerészeti tanácsos lett s mint ilyennek része volt a német hajóraj megalapításában és szervezésében. Nyugdijazása után Frankfurtban telepedett ugyan meg, de mint Die Nibelunge cimü kettős époszának vándor dalnoka, Európának és Észak-Amerikának mintegy 250 városát járta be, művét emlékezetből szavalva. Ez éposz életének legjelentényebb alkotása, s magvas nyelven alliteráló alakban (Ich wage zu wandeln verlassene Wege) van irva. Két részből áll, 1. Die Siegfriedssage (1869., 13. kiad., 1889) és 2. Hildebrants Heimkehr (10. kiad. 1892). Később a jelenkor problemáival szemben is állást foglalt két regényében, Die Sebalds-ban (2. kiad. 1885), melyben a felekezeti villongás kibékülését jellemzi, és a Zwei Wiegen-ben (1887), amelyben a pesszimista világnézetet, melyet betegségnek nevez, akarja kiirtani. Egyéb főbb művei: Irdische Phantasien (1842); Begriffene Welt (1845); Ihr träumt (1845); Schaum (1846., költemények); Demiurgos (1852-1854., 3 köt., miniszterium); Strophen u. Stäbe (kisebb költemények, 1871); vigjátékok: Die Liebsleugner (1855); Tausch enttäuscht (1856., 2. kiad., 1884); Durchs Ohr (1865, 6. kiad., 1889); Sein Zwillingsbruder (1883). Dijat nyert: Die Witwe des Agis c. szomorujátéka (1858). szinművei: Der falsche Fürst (1854); Graf Dronte (1856); Arthur Arden (1872). Lefordította Shaksperenek több drámáját és sonettjeit, Sophokles tragédiáit, Homeros Odisszeiáját és Iliaszát és az Eddát. Elméleti művei: Der epische Vers der Germanen und sein Stabreim (1868); Das Kunstgesetz Homers u. die Rhapsodik (1869); Epische Briefe (1876) és Episteln u. Vorträge (1891). Életét megirta Schiffner K. (1889).
7. J. Vilmos, német geodéta, szül. Ellwangenben 1842 márc. 1. Stuttgartban 1863. lett mérnök a politechnikumon, 1865. magántanár u. o., 1868. rendes tanár Karlsruheban és 1882. Hannoverában a politechnikumon. 1873-74. részt vett a Rohlfs-féle expedicióban, a libiai sivatagon, mint csillagász és mérnök. Munkái: Physische Geographie u. Meteorologie d. Lybischen Wüste (Cassel 1876); Handbuch der Vermessungskunde (2. kiad., Stuttgart 1888, 3 kötet); Barometrische Höhentafeln (2. kiad., u. o. 1886); Hilfstafeln für Tachymetrie (u. o. 1880); Das deutsche Vermessungswesen (Steppes K.-val u. o. 1880, 2 köt.); Grundzünge der astromische zeit und Ortsbestimmung (Berlin 1885); Geodätische Hülfstafeln (Hannovera 1895., 9. kiad.); továbbá ő a kiadója a Zeitschrifft für Vermessungswesen c. szaklapnak.
