Kergeség
Kergeség v. kergekór, a fiatal juhok idült agybetegsége; kivételesen a szarvasmarhák, kecskék és lovak között is előfordul. Okozója a Coenurus cerebralis, mely a régi felfogás szerint a bőséges takarmányozás v. kedvezőtlen időjárás folytán támadó agyvelőgyuladás savós izzadmányából ősnemzés útján keletkezik. Először Küchenmeister bizonyította be 1853., hogy a K. előidézője a kutyák beleiben élősködő galandféregnek (Taenia Coenurus) hólyagférge. A fertőzés tehát csak a bélsárral kiürülő s a legelő növényzetére jutott ízekben levő petékkel történhetik, amelyek szárazság idején 10-14 napig, nedves időjáráskor 3-4 hétig is életképesek maradnak. A takarmánynyal a juhok gyomrába jutott peték burkát a gyomornedv feloldja s kiszabadulnak a 6 horoggal biró álcák, amelyek a gyomor v. bél falát átfúrva, a gerincoszlop mentén a laza kötőszövetben vándorolnak az agy felé s az öreg lyukon át hatolnak a koponyaürbe, vagy pedig a vérerekbe jutva, a véráramtól sodortatnak az agyvelőbe, kivételesen a gerincvelőbe, ahol megtelepedve, horgaikat elvesztik s átalakulnak, hólyagokká. Lassan növekednek, a 2-3. hét végén csak 1,6-3 mm., a 24. napon borsó-, a 38. napon cseresznyenagyságuak; az 50-55. napon már láthatók bennök a scolexek, szivókákkal és horgaikkal. 2-21/2 hónap alatt teljesen kifejlődnek; dió-, egész tyúktojás-nagyságra nőve, viztiszta folyadékot tartalmazó hólyagokká lesznek s a burok belső felületén számos (4-500) scolex látható. Rendesen egy nagy vagy több (3-6), kivételesen sok (30-33) kisebb hólyagféreg van egy juh agyvelejében. A gerincvelőben többnyire csak egy orsóalaku, 3-5 cm. hosszu Coenurus van, amely legtöbbször az ágyék táján szokott fészkelni. (l. Ágyékkergeség.) Azok, amelyek nem jutnak el az idegközpontokba, elhalnak s mint apró, elzsirosodott vagy elmeszesedett gócok találhatók meg a szervekben. Az agyvelőbe történő bevándorlás idejében bővérüség s vérzésekkel járó genyes gyuladás keletkezik. Sárga, kanyarulatos menetek láthatók az agyvelő felületén, amelyek genyes izzadmánynyal teltek s végükben a vándorló hólyagféreg található. Sőt agyvelővizkór is fejlődhetik, ha az edényfonatokban telepszenek meg. A betegség tünetei annál súlyosabbak, minél több hólyagféreg jut az agyvelőbe. Ilyenkor az állatok bágyadtak, ügyetlenül, ingadozva járnak s a fejüket lecsüggesztik v. oldalra tartják. Súlyos esetekbe a koponyatető melegebb s tapogatáskor az állatok fájdalmat árulnak el. Azonkivül ijedősek, sokszor izgatottak, körben futkosnak vagy vertikális tengelyük körül forognak. Néha szédüles, rángások v. görcsök észlelhetők rajtok. Ezen állapot csak időközönként jelentkezik s a 8-10-ik napon megszünik. Egyes betegek elhullanak, mások teljesen meggyógyulnak, a legtöbbnél 4-6 hónapi szünetelés után a betegség második időszaka észlelhető; a hólyagféreg folytonos növekedése folytán az agy vérszegény lesz és sorvad. A sorvadás néha olyan nagyfoku, hogy az agyvelő a koponyaürnek fegfeljebb felét tölti ki. Az állandó nyomás folytán a koponyacsontok is elvékonyodhatnak, annyira, hogy az ujj nyomása alatt besüppednek v. hullámzás érezhető a hólyagféreg helyén. Ilyenkor a baj székhelye könnyen felismerhető. Ebben az időszakban az állatok bódultak, öntudatlanok, fejüket rázzák, botlanak, oldalfelé dülöngenek, tekintetük merev, étvágyuk rossz vagy egyáltalán nem esznek s jellemző kényszermozgásokat végeznek. Cirkuszló módjára körben futnak (kergeség), egyik elülső v. hátulsó lábukat helybenhagyva, óramutatószerüen forognak körülötte v. henteregnek; máskor lecsüggesztett fejjel s magasra emelt lábakkal nyargalva, előre esnek, vagy magasan és hátratartott fejjel ingadozva (vitorlázva) járnak; sokszor leroskadnak. 4-6 hét alatt agyhüdés v. fokozódó elgyengülés folytán elhullanak. A gerincvelőben levő Coenurus keresztbénaságot (l. o.) okoz. A szarvasmarhák közül is főleg a fiatalok betegszenek meg K.-ben.
A betegség rendesen étvágytalansággal kezdődik s a beteg sajátságos, rángásokkal kisért fejmozgásokat végez, magasra emelve s oldalra hajlítva a fejet. Ijedősség, erőszakos előrenyomulás, kényszermozgások és a betegség többi jelei szintén észlelhetők. Sokszor néhány nap alatt halálos, máskor több hónapig elhúzódik. Lovakon csak 3-szor észleltek K.-et. Lefolyása hasonlít a butacsirához v. agyvelőgyuladáshoz; kényszermozgások a lovakon is észlelhetők. Gyógyszerekkel a K.-et meggyógyítani, a gyomorba jutott petéket, v. az onnan már kivándorolt álcákat megölni nem lehet. Eredménynyel csakis a Coenurus kioperálása kecsegtet. Ez kétféleképen történhetik: agylékelésel, midőn a koponyatetőt trepannal meglékelik és a hólyagok halcsontkutatóval eltávolítják, vagy pedig szívótroicarttal, amelyet a koponyába szúrva, a hólyag tartalma kifolyik és a burok kiszívatik. Sokkal fontosabb a profilaxis, mely a K. kifejlődését akadályozza meg. Első sorban a juhászkutyák számát kell csökkenteni, a nélkülözhetetlenekből pedig a férgeket kiűzni. Célszerü erre a porrátört arékadió (5-15 gr., az állat nagysága szerint) vajjal összegyúrva s utána néhány kanál ricinus-olaj. Mig a szer hatása be nem következik, a kutyák elzárva tartandók; bélürülékeiket, melyek a férgeket tartalmazzák, leghelyesebb elégetni v. mélyen elásni. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a kerge birkák agyát ne adják nyersen a kutyáknak, mert az azokban levő hólyagférgekből a kutyák beleiben újra kifejlődnek a galandférgek.
