Klapka
Klapka György, honvéd tábornok, szül. Temesvárt 1820 ápril. 7., meghalt Budapesten 1892 máj. 17. Korán katonai pályára lépett s már 1842. hadnagy a magyar testőrségnél, 1847. főhadnagy a 12. határőrvidéki hadosztálynál. A márciusi napok után a magyar kormány szolgálatába állott s előbb Erdélybe küldetett, hogy a székely felkelést szervezze, majd szeptemberben Komáromba és Pozsonyba, hogy az erődítési munkálatokat vezesse. Mészáros Lázár visszalépése után 1849 jan. 4. K. vette át a felső-magyarországi hadsereg vezetését s itt háromszor verte meg Schlicket: Tarcalnál, Kereszturnál és Tokajnál. 1849 febr. 26-28. a kápolnai, ápr. 6. az isaszegi csatát nyerte meg. Ekkor tábornoknak nevezték ki. Mint ilyen vívta ki Görgeyvel (ápr. 10.) a váci s kilenc nap mulva a nagysarlói, ápr. 26. a komáromi ütközetet. Ezután hadügyminiszter, de csakhamar lemond ez állásról, hogy Komárom várának parancsnoka legyen. Jun. 13. kirohanást intéz a várat ostromló Barco osztr. tábornok seregére s visszanyomja a Duna balpartjára s azután Győrig nyomul előre s részt vesz a Vág és Komárom melletti csatában. A jun. 29-iki miniszteri tanács határozata következtében 18,000 emberrel Komárom védelme tétetik feladatává, e várost teszi hadi műveletei középpontjává, innen foglalja vissza Győrt s fentartja magát a várban seregével a világosi fegyverletétel után is (l. Komáromi kapituláció). K. ekkor eleinte Londonba, később Genovába, majd Svájcba ment. Az orosz-török (krimi) háboru kitörésekor K. Konstantinápolyba ment, de miután várakozásának megfelelő alkalmazást nem nyerhetett, csakhamar visszatért Genfbe, hol 1855. polgárjogot nyert. Később azonban pénzügyi téren szerepelt Konstantinápolyban, amennyiben tevékeny részt vett az ott felállított bank megalakulásában. Az olasz háboru idejében (1859) Torinóba ment és ott Kossuthtal és Telekivel megalakította a Nemzeti Igazgatóságot és Magyarországnak az Adriai-tenger felől tervezendő inszurrekcióját készítette elő, mi azonban a váratlanul bekövetkezett villafrancai békekötés által megakadályoztatott. Hasonló tervet alkotott 1866-ban, midőn Felső-Sziléziában magyar légiót alkotott, hogy azzal Magyarországba betörjön, de alig lépett magyar földre, a hadviselő felek közt létrejött a békekötés, minek következtében visszavonulni kényszerült. Az 1867-iki kiegyezés alkalmával amnesztiát kapott és Magyarországba visszatérvén, az illavai választókerület képviselője lett, mint ilyen a jobboldalon foglalt helyet és később a közpályáról egészen visszavonult. ezentul leginkább Konstantinápolyban és Genovában élvén, gyümölcsöző vállalatokat létesített és azoknak felvirágoztatására szánta tehetségét; politikai működését csak az 1876-77-iki orosz-török háboru alkalmával vette fel, amikor Konstantinápolyban hadi tanácsokkal szolgált a portának. 1877. pedig Magyarországon agitált egy Törökország javára viselendő magyar-orosz háboru mellett. Az ősz bajnokot ugy a Budapesten, mint a vidéken tartott népgyülések lelkesedéssel fogadták, de ebbeli szereplése meddő maradt és ő azontul ismét csak a közigazgatási téren működött. A komáromi közönség szobrot állít tiszteletére. A szobrot Róna József készíti. Irodalmi művei: Memoiren (Lipcse 1850, angola Wenckstern Ottó fordította London 1850); Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen (u. o. 18519; Der Krieg im Orient (Genf 1855. francia fordításban is megjelent u. o. 1855); Életem és élményeim (Budapest 1881); Emlékeimből (Függelékül gróf Teleki László levelei, u. o. 1886). V. ö. Krivácsy József, Görgei és Klapka (u. o. 1881); Vajda E., Komárom hőse (u. o. 1892).
