Kobalt
Kobalt (Cobalt). Fémes elem. Vegyületeiben mint pozitiv gyök szerepel; jele Co, atomsúlya 58,6. Természetben különösen arzén és kénnel vegyülve előfordul; a K.-ércek többnyire nikolt is tartalmaznak. Kevés fémes K.-ot a meteorvasban is találtak. Fontosabb ércei: a szmaltin CoAs2, kobaltin CoS2.CoAs2, kobaltkova Co3S4, stb. Előállítása az érceiből ugy történik, hogy ezeket pörkölik és folypáttal vagy quarccal összeolvasztják, amely műveletkor a jelen levő vas salakba megy át és K.-arzénnel való vegyülete, a K.-kő kiválik. Ezt újból pörkölik, azután sósavval oldják, a még jelen levő vasat oxidáció után mésztejjel leválasztják, azután a megsavanyított folyadékból kénhidrogénnel a rezet, ólmot, bizmutot stb., végül klórmészoldat óvatos hozzáelegyítésével a K.-oxidot. A K.-oxidból szénnel való redukáció útján készül. Tisztán előállítva fehér, fényes, nyujtható fém; a mágnes vonzza, fs. 8,9. Száraz levegőn tömör állapotban nem változik, hevítve oxidálódik. Savakban hidrogén fejlődése közben feloldódik. Vegyületeiben kétféle gyökként szerepel, mint kobaltogyök CIV°2, és mint kobaltigyök VI°2. Sói kristályviztartalmu állapotban rendesen rózsaszinüek, vizmentes állapotban kékek. Igy p. a kobaltoklorid híg oldatával papirosra irva, az irás alig látszik; melegítve azonban sötétkék lesz, mert vizmentes kobaltoklorid képződik (szimpatetikus tinta). A kereskedésben kapható ugynevezett időjelző képek, virágok stb. szintén kobaltsó-oldattal vannak itatva.
A K. vegyületei üvegbe olvasztva, azt gyönyörü sötétkékre festik; ez a K. vegyületeinek főalkalmazása. Az e célra használt «szmalte» lényegében a K.-káliumszilikátból áll. A K. sóit Antal János dr. a káliumcianiddal való mérgezés ellenszeréül ajánlotta.
