Lőrinc,
Lőrinc, több magyar főember neve.
1. L., esztergomi érsek volt Kálmán király idejében s1100 táján, Esztergomban alatta tartották a hires egyházi zsinatot. 1111. a király nevében ő állította ki a dalmát papság kiváltságlevelét. Részt vett a király számos hadjáratában s Kálmán király és Álmos herceg közt nem egyszer lépett föl mint békéltető. Kitünt bölcsészeti képzettségével s nagy tudományával. 1114 febr. ő koronázta meg II. Istvánt s egy ideig János nádorral együtt helyette valószinüleg ő vezette a kormányt. 1116 máj. 13. a csehekkel félreértésből támadt csatában a Lucskó mezején ő mentette meg a király életét.
2. L., comes, Imre király kiséretében volt akkor, mikor Imre Máramarosban vadászván, lova elbukott vele. A király lábát kiszabadította ugyan a kengyelből, de eközben a megbokrosodott ló L.-et annyira összerugdosta, hogy egyik kezét utóbb le is kellett vágni. Imre király L.-et ezért 1199. a Fertő mellett egy Paga nevü öt ekényi földdel jutalmazta meg.
3. L., az Athinay-család ősapja, az Aba-nemzetségből származott. Kezdettőlfogva hű embere volt IV. Bélának s részt vett a mohi csatában is (1241). 1242-51-ig erdélyi vajda és valkói főispán volt s IV. Béla 1243 jan. 27. jóváhagyta Erdélyben a tatárjárás után tett minden intézkedését. 1257-63 közt mint soproni főispánt s 1259-65. mint tárnokmestert említik. Királya számos adománynyal jutalmazta; leggazdagabban akkor, midőn a hűtlen Konrád pohárnokmester roppant uradalmát, az óvári várral együtt neki ajándékozta. V. István azonban visszaadta Konrád uradalmait s 1263 dec. 17. L.-et Sopron vmegyében «az egész Locsmánd vmegyé»-vel s Lánzsér várával kárpótolta. L. továbbra is soproni főispán maradt, sőt mint tárnokmester is szerepel; 1272. pedig ő lett az ország nádora s 1273. baranyaifőispán és a kunok birája. 1274. IV. László odalán vett részt a fövenyi csatában. 1277 után többé nem említik az élők közt. A borsmonostori apátságban temették el.
4. L., ennek fia, szintén udvari ember volt, kiről Erzsébet özvegy királyné 1290-ben dicsérettel emelte ki, hogy hű és kiváló módon szolgált neki, vészes időkben magát és vagyonát készségesen bocsátotta a király rendelkezésére, követségben járt s az osztrák herceg egyebek közt három várát is elfoglalta. A királyné különben hozzá adta nőül valamelyik kun rokonát, kitől Miklós, Jakab, János és Péter nevü fiai születtek.
