Lucanus,
Lucanus, Marcus Annaeus, római költő, szül. Cordubában Kr. u. 39., megh. Rómában Kr. u. 65. Seneca retor unokaöcscse volt, s korán Rómába jött, hol Nero kegyéből quesztországot és auguri hivatalt kapott. Már költeményei hiressé és ismertté tették, midőn magára vonta Nero gyülöletét és irigységét, aki szintén a költő babéraira vágyott és L.-nak megtiltotta a nyilvános föllépést. L. is részt vett a Pisók összeesküvésében, melynek fölfedezése után halálra itélték, mire ő is, mint Seneca, átvágta ereit. Költeményeiből csak a nem is teljes Pharsalia eposz 10 könyve maradt ránk, melyben Caesar és Pompeius polgárháborujának eseményeit és nevezetesen a farszalusi csatát énekli meg. Az eredeti Pharsalia nyomtatásban először Rómában, 1469. jelent meg s azután 1783-ig a zweibrückeni kiadásig még 82-szer. Legkitünőbb kiadása Oudendorpé (1728) s a legbővebb Weberé (Lipcse 1821-1831., 3. köt.). Magyarra többször lefordították, először Bessenyei György próbálta lefordítani folyó beszédben (Pozsony 1776), azután versben Sztrokay Antal (Pest 1833), Laky Demeter (u. o. 1867), Baksai Sándor (u. o. 1869), Márki József (u. o. 1885) stb.
