Lukianos
Lukianos (lat. Lucianus), görög iró, született Samosatában, valószinüleg Kr. u. 120-130. Kezdetben Jóniában retorikát tanított, azután Ázsiában, Itáliában s Galliában utazott, mindenütt nyilvános előadásokat tartva, végre pedig állandóan Athénben telepedett le. Aggkorában állami szolgálatba lépett s bíró volt Egyiptomban, majd ismét utazgatott és közben előadásokat tartott. Számos irataiban, melyek nagy része mesteri dialóg, kiváló humorral és finom gúnynyal ostorozza kora erkölcstelenségét; különösen a lábra kapott vallástalanságot, hizelkedést és babonát teszi nevetségessé. Műveinek nevezetesebb kiadásai: Jakobitz, Lipcse 1871-74; Dindorf, Páris 1858; válogatott műveinek egy kiadása (Luciani Samosatensis colloquia selecta) Kolozsváron jelent meg 1780. V. ö. Hartmann, Studia critica in Lucianum (Lejda 1877); Bernays. L. u. die Kyniker (Berlin 1879); Croiset, Essai sur la vie et les oeuvres de L. (Páris 1882).
