Lyon
Lyon (ejtsd: lion), Rhône départementnak és L. járásnak és egy érseknek székhelye, Páris után Franciaország legnagyobb városa a Rhône és Saône összefolyásánál, e két folyótól alkotott 51/2 km. hosszu, 5-600 m. széles félszigeten, kertekkel, szőllőkkel beültetett és nyaralókkal beépített kedves vidéken, (1891) 438 077 lak., 6 kerülettel. Az elsőben (67 595 lak.) vannak a selyemszövők, munkáslakások és D-en a Quartier des Terrauxban a selyemgyárosok boltjai. A 2-ik (82 484 lak.) a város centruma és legszebb része. A 3-ik La Guillotiére, kizárólag munkásnegyed (123 279 lak.). A 4-ik De la Croix-Rousse (35 710) lak., nagyobbára selyemszövő. Az 5-ik a régi Vaise külváros meg a Saône jobbpartja (57 594 lak.), szintén munkásnegyed. A 6-ik Les Brotteaux, előkelő villatelep. A külvárosok: Caluire-et-Cuire (9988 lak.) E-on és Ecully (2935 lak.), valamint Tassin-la-Demi-Lune (3479 lak.) Ny-on villatelepek, ellenben Villeurbanne (17 940 lak.) K-en, St. Fons (4060 lak.) DK-en és La Mulatiére (3377 lak.) valamint Oullins (8327 lak.) D-en iparos városrészek. L. a selyemipart tekintve földünk első városa, selyemkelméi világhirüek. A XIX. sz. elején még csak 4000 volt a szövőszékek száma; Jacquard találmánya óta azonban e szám gyorsan emelkedett. 1894. 85 000 volt a selyemszövőszék e városban és környékén, a munkások és munkásnők száma 210 000, a gyáraké 310, a selyemkereskedőké pedig 70. A gyártmányokat, a legkülönbözőbb selyemkelméket főképen É.-Amerikába, Angliába, Khinába, Japánba és Indiába exportálják. Az exportált áruk értéke körülbelül 400 millió frank. Egyéb iparágak: 12 nagy gépgyár, ékszerkészítés és aranyművesség (évenkint 8 millió frank), makaronikészítés (évenkint 12 millió frank értékben), papírgyártás (577 500 frank), vasipar 16 500 munkással, 15 kémiai gyár, 10 üveggyár 2000 munkással (6 millió frank értékü termeléssel), 6 gyertyagyár (10 millió frank), 12 szappangyár (3,5 millió frank), azonkivül kalap-, bőrgyártás stb. Az óriási iparostevékenység kifolyása az élénk kereskedelem, amit a sűrü közlekedő és olcsó vizi utak, végre Svájc és Olaszország közelléte fokoznak. A selyemmel és selyemárukkal való kereskedésen kivül igen fontos a bor-, pálinka-, pamut-, gyapju-, hús-, szén-, fa-, gyümölcs-, gabona-, liszt-, olaj-, szappan-, olasz kalap- és kémiai cikkekkel való kereskedés is. A nagy pénzintézetek, amelyek e kereskedést előmozdítják, a Crédit Lyonnais, a Société Generale, Comptoir d'Escompte de Paris, Hong-Kong and Shanghai Banking Corporation stb. A városban 9 pályaudvar van. L. nagyobbára széles és szabályos utcákból áll, aminők a Rue de la République, az 1200 m. hosszu és 22 m. széles Rue de L., a Rue de l'Hôtel de ville, az Avenue de Saxe et de Noailles, a Boulevard de la Croix-Rousse; nagy és szép tereinek száma összesen mintegy 100, rakodópartjainak pedig 26, amelyek közül a Rhône jobbpartján levők különösen hiresek. A Rhôneon 9 és a Saôneon 13 híd vezet át. A Place Bellecouron, Európa egyik legnagyobb és szép épületkekel körülfogott terén gesztenyefa-sorok, szökőkutak, virágtelepek vannak 2 pavillonnal, egy kioszkkal és 1825 óta XIV. Lajos lovasszobrával. Kiválóbb terek még a Place des Terreaux egy kúttal, hires az első francia forradalom idejében itt végrehajtott kivégzésekről, továbbá a Place Carnot egy respublica-szoborral, a Place Sathonay a szabadságszoborral és Jacquard-emlékkel, a Place Tolozan Suchet marsal bronzszobrával. A hidak közül a kiválóbbak: a Pont de Tilsitt, a Pont Lafayette, de la Guillotiére (282 m. hosszu, 8 ívvel), a Morand (241 m.) és du Midi. A számos templom közül a jelentékenyebbek: a St. Jean székesegyház, 1476. befejezett épület 4 toronynyal, pompás portáléval, Franciaország egyik legnagyobb harangjával, érdekes órával és számos festménynyel, amelyeket Fesch kardinális adott; a Notre Dame de Fourviére, amelyet 1872. kezdtek építeni, szines mráványdíszei gazdagok. A profán épületek kiválóbbjai: a városháza, Európa egyik legnagyobb ilynemü épülete (1646-56. Maupin építette, 1674. a tűzvész megrongálta, 1702. Mansart, 1868. Desjardins restaurálta) a városi levéltárral, a «Rhône» és «Saône» merész bronzcsoportjával, harangtoronynyal, homlokzatán IV. Henrik lovasszobrával; az 1891. befejezett prefektura; az 1883. restaurált szépművészetek palotája, eredetileg bencés-kolostor, művész-iskolával, a város leggazdagabb muzeumaival és 2 könyvtárral; a börze pompás két homlokzattal; az igazságügyi palota 24 korintusi oszlopból álló oszlopcsarnokkal és a nagy szinház (1827-1830. Soufflot építette). Tudományos és közművelődési intézmények, a négy állami fakultás 119 docenssel és 1800 hallgatóval; a kat. egyetem szintén 4 fakultással; a meteorologiai obszervatorium; a városi könyvtár 100 000 kötettel és 1600 kézirattal; az állatorvosi iskola; a siketnémák és vakok intézete; a szépművészetek, a mezőgazdasági, kereskedelmi és ipariskola (Ecole de la martiniére), azonkivül több közép- és számos népiskola; a muzeum 20 000 rézmetszettel és faragványokkal; kép- és régiséggyüjtemény; botanikus kert; etnologiai intézet; több tudományos társulat, mint az akadémia, kertészeti, földrajzi, orvosi stb. társaság. Jótékonysági intézet a nagyszerü Hôtel-Dieu, amelyet már a VI. sz.-ban Childebert alapított; az Hospice de la Charité stb. A nagyobb újságok: Le Salut public, L'express, Le Progrés és Le L. Républicain. Stratégiai fontosságánál fogva L. már régen erős vár volt. 1874 óta az előbbitől 8-12 km.-nyi távolságban újabb erődítményekkel vették körül és ezáltal Franciaország második legerősebb erősségévé alakították. A városban és város körül elhelyezett erődítmények száma 26.
L. már a gallusok idejébne fontos hely volt, a segusiani törzs területén állott és Lugdunum nevet viselt. Munatius Plancus 43 Kr. e. római gyarmatot telepített meg benne és a város a római uralom latt is nagy virágzásnak örvendett. Augustus több évig lakott benne, Claudius pedig sokat tett szépítésére. Nero császár korában L. leégett; a római korból máig is fenmaradtak 3 vizvezetéknek, 2 szinháznak stb. romjai. E város volt az Galliában, ahol a kereszténység először vert gyökeret. 534-től kezdve L. a frank és későbben az új burgundiai országok sorsában osztozkodott. Környékével együtt Lyonnais grófságot alkotta és II. Konrad alatt Arelat királysággal a német birodalomhoz került. 1173. a L.-i érsekek hatalma alá került. 1274. az érsekek meghódoltak a francia hatalomnak; 1363. pedig egész Lyonnaisvel együtt Franciaországgal egyesíttetett. Minden francia városnál többet szenvedett a nagy francia forradalomban. Bár a nép 1789. Pierre-en-Cise nevü erősséget lerombolta, a város mindamellett kevés lelkesedést tanusított a forradalom iránt és végre nyiltan ellene fordult, midőn 1793 május 29-én a jakobinus hatóságot elűzte. De már ugyanazon év augusztus havában megjelent falai előtt a konvent egy hadserege és okt. 10. L.-t megadásra kényszerítette. A bűnösöknek talált embereket százával lőtték agyon és a konvent a várost, amely a Commune affranchie nevet kapta, megsemmisítésre itélte és az itélet végrehajtását Collot d'Herbois, Fouché és Couthonra bizta. E rémférfiak mintegy 6000 embert ölettek le és 5 hónapon át a legszebb épületek lerombolásával foglalkoztak. Thermidor 9-ike sem mult el vérengzés nélkül. A konzulatus alatt az üldözések megszüntek, de a város csak lassan kezdett magához térni. Csakis 1815-től kezdve indult újabb fejlődésnek. A külföldi konkurrencián kivül az 1831., 1834. és 1849-iki fölkelések hátráltatták gyors fölvirágzását. Az 1831 nov. 21-iki fölkelést a selyemszövők (canuts) La Croix-Rousseban kezdették és Soult marsal dec. 3-án nyomta el, midőn 20 000 emberrel ostromolta a várost. 1834 április havában a köztársaságiak a munkásokkal szövetkezve támadták meg a kormányt és a katonaság csak 5 napi elkeseredett küzdelem után birta e fölkelést leverni. 1849 jun. 15. ismét kitört a népfölkelés, de csakhamar leveretett. 1872. és 1894. iparkiállításokat tartottak, ez utóbbinak tartama alatt 1894 jun. 24-én gyilkolták meg Carnot köztársasági elnököt.
