Méhészeti egyesület.
Méhészeti egyesület. Az első hazai M.-et Foith J. höltevényi lelkész alapította 1844. husz bárcasági méhészszel. 1873. alakult a délmagyarországi M. és nehány héttel később a békésvármegyei. A délmagyarországi M. működése köréül Temes, Torontál, Krassó-Szörény és Arad vármegyéket jelölte ugyan ki, de csakhamar szélesebb körü tevékenységet fejtett ki, mert zászlója körül minden számottevő magyar méhész sorakozott. Megindított egy németnyelvü szakközlönyt Ungarische Biene címmel, melynek Grand Miklós volt a szerkesztője; 1877. magyar havi közlönyt is adott ki, melynek szintén Grand volt a szerkesztője 1883-ig, azután 1891-ben Ambrózy Béla báró s utóbb Kovács Antal. A délmagyarországi M. közgyüléseit változó helyeken és rendesen kiállítással párosulva tartotta meg. Nagy-Teremián 1889 máj. 19. közgyülésileg kimondták, hogy az egyesület működését az egész országra kiterjesztvén, országos magyar méhészeti egyesület (l. o.) nevet vesz fel és székhelyét Budapestre helyezi át.
Nyomdokába lépett a békésgyulai, mely 1873., 1880. és 1882. Békés-Gyulán sikerült kiállításokat rendezett és terjesztette a Göndöcs-féle lapozó kaptárt s a kettős gyékénykasokat. A bánfalvi M., mely Nagy Zsigmond ref. lelkész lelkes buzgalmának köszöni létrejöttét, 1883. Hódmező-Vásárhelyre helyezte át székhelyét. 1880 dec. 26. alakult meg az erdélyi M. Bánffy Dániel báró elnöklete alatt, 1886. szakközlönyt indított meg Bodor László, utóbb Turcsányi szerkesztése alatt. Létesített méhészköröket (Székely-Kereszturon, Segesváron stb.), látogatott méhészestélyeket és kiállításokat rendezett, föntart egy mintaméhest s az olcsó Bodor-féle kaptárok terjesztése által nagyban előmozdította a Királyhágón tuli méhészet ügyét. Buzgalma lehetségessé tette, hogy Sőtér Kálmán a Méh és világa címü széles alapon megírt méhészeti könyvének első kötete immár napvilágot látott. 1884. az aradvidéki tanító-egyesület alakított egy méhésztársulatot 5 frtos részvényekre. Ilyenféle társulat alakíttatott a hatvanas években Magyar-Ovárt is, mely azonban a hetvenes években részvét hiányában megszünt. A felsőmagyarországi M., melynek székhelye Kis-Szeben volt és német nyelvü közlönyt is birt, szerkesztőjének, Petzolnak halála után megszünt. A részben csak névleg létező vidéki egyesületek közül még a következők említhetők: csanádi M. Makón, enyingvidéki Enyingen, komáromi, galántai, szegedvidéki, tiszafüredi, szegzárdi, szilágyvármegyei (Szilágy-Csehiben), szobráncvidéki, veszprémvidéki.
