Nagy- (felső-büki)
Nagy- (felső-büki) család, a Nagy nevet viselő számos magyar családok során egyike a legelőkelőbbeknek, hagyomány szerint az Erdélyből menekült és Sopron vmegyében megtelepült Barcsay Istvántól származik s az 1616. élt és II. Mátyás királytól új nemeslevelet nyert N. Benedektől, mint családalapítótól kezdve, s Vas és Somogy vmegyékben is elterjedve sok jeles férfit adott a hazának. N. István, mint ez az I. Ferenc király által 1843. N. Pál hires országgyülési szónok részére, saját és ősei érdemeinek jutalmául adományozott csepregi részjószágra vonatkozó adománylevélből is kitünik, 1689. sopronvármegyei alispán, majd aranysarkantyus vitéz, királyi tanácsos s országbirói, azután nádori itélőmester, alnádor s a királyi személynöki hivatal helyettese, 1708. Vas, 1712-15. Sopron vármegye országgyülési követe, s ez országgyülés 10. cikke szerint az u. n. neoacquistica commissio s több más országos bizottmány tagja, az 1723-iki országgyülésen pedig a beteg királyi személynök helyett a kk. és rr. táblájának elnöke. Egy Másik István 1741. Sopron vmegye főjegyzője s a felkelő nemesség alezredese, azután pedig a birodalmi kamara tanácsosa; ennek fia János, a lobositzi ütközetben elesett vitéz kapitány; Pál, 1746. soproni alispán, majd királyi személynöki itélőmester, királyi tanácsos és szeptemvir; Dániel, kerületi tábla biró; Boldizsár, 1788. fehérvári kanonok, Imre, boldogfalvi apát s előbb a soproni társas káptalan tagja, majd 1792-ben győri kanonok; József, a családban legnagyobb úr, 1774. itélőmester, majd cs. kir. kamarás s udvari kancelláriai előadó tanácsos, ezután 1795-től 1801. bekövetkezett haláláig királyi személynök és az 1796-iki országgyülés elnöke, a Szt. István-rend vitéze és Pest vmegye főispáni helyettese volt; végre ennek testvére Sándor, a Hires Pál (l. o.) édesatyja, mint Sopron vmegyének előbb főjegyzője, majd 1779-1799. első alispánja, királyi tanácsos s három országgyülésen (1790, 1792 és 1796) követe tüntette ki magát.
