Nagy-Sándor
Nagy-Sándor József, 1848-49-iki honvédtábornok, szül. Nagyváradon 1804-ben, kivégezték Aradon 1849 okt. 6. Korán belépett az osztrák seregbe, melyet 1844. mint huszárkapitány odahagyván, nyugalomba vonult. 1848. ismét a hadi pályára lépett és okt. 6. mint alezredes szerencsésen működött a délvidéki rácokat támogató császári csapat ellen. Ugyancsak okt. és dec. hónapokban megakadályozta a temesvári és aradi várak helyőrségeinek egymással való közlekedését. A következő év elején Kiss Ernő altábornagygyal együtt részt vett a rácok elleni pancsovai támadásban, melynek rossz kimenetele után ő is sürgette Kiss lemondását. Nemsokára Damjanich mellé rendeltetett a Duna és Tisza között működő sereghez és márc. 5. kitünt a szolnoki csatában, ápr. 10. Vácnál, amikor tábornokká is lett, ápr. 19. Nagysarlónál, ápr. 26. pedig Komáromnál. Görgey táborába kerülve, már május elején aggodalma támadt és Buda ostroma alatt figyelmeztette Kossuthot, akihez legnagyobb mértékben ragaszkodott, hogy tartsa szemmel Görgeyt. A N. vezérlete alatt álló 1. hadtest mindenek közül kitünt (máj. 15. és 21.) és első volt a vár elfoglalásában. Buda elfoglalása után egy ideig sikeresen hadakozott a Felső-Duna és Vág vidékén, azonban jun. 16. Sempténél, a Duna balpartján pedig levonulván, Vácnál ismét megveretett. Miután Görgey átment a Tiszán, N.-t Rimaszombatból Debrecenbe rendelték, ahol aug. 2. Paskievics orosz herceg megverte. Innen aug. 9. Aradra ment megmaradt seregével és megütközni készült Schlickkel, de Görgey parancsa visszatartóztatta. Erre tisztjeivel együtt Lugosra akart vonulni, hogy Bemmel egyesüljön; mivel azonban akkor jelent meg a Görgey diktaturáját tartalmazó proklamáció, N. mellette maradt és vele együtt kénytelenült a fegyvert letenni.
