Nagybirtok
Nagybirtok alatt általában oly birtok értendő, melynek jövedelméből annak tulajdonosa úri módon megélhet, a nélkül hogy birtoka kezelésénél, akár csak szellemileg is, részt venni kényszerülne. Tehát nem a birtok területe, hanem annak jövedelmezősége határoz a felett, hogy az N.-nak tekinthető-e vagy sem, minthogy hasonló területü birtokok jövedelmezősége különböző viszonyok között nagyon eltérő lehet. Innét van, hogy mig viszonyaink között csak az 1000 kataszt. holdat (570 hektárt) meghaladó birtokot tekintik N.-nak, addig a Ny-i kulturállamokban s intenzivebb viszonyok között már a 200 hektárt meghaladót is annak tekintik. A N.-nak szemben a kisbirtokkal (l. o.) az a kiváló jelentősége, hogy a mezőgazdasági termelés terén felmerülő vívmányok itt jobban értékesíthetők, a N. tehát szakszerübben kezelhető s igy a mezőgazdasági haladásnak egy fontos tényezője; hogy továbbá a N.-os szükségletei beszerzésénél s terményei értékesítésénél is előnyben van, tehát ezen okból is a birtok jövedelme kedvezőbbé alakítható s végül hogy a N. a műveltség magasabb fokán álló független polgárokat biztosít az államnak. Ezen okokból kivánatos, hogy a N. a többi birtokkategoriákkal megfelelő arányban legyen meg. Azonban a N.-nak megvannak a maga árnyoldalai is, melyek abban nyilvánulnak, hogy a vidék közgazdasági emelkedésére, a népesség szaporodására, az ipar fejlődésére néha gátlólag hathatnak, hogy azonkivül a jövedelem aránytalan megoszlását, a tőkének egyesek kezén való felhalmozódását vonhatják maguk után, minélfogva közgazdasági szempontból a N. tultengése veszélyes. Hazánkban a N. az ország területének mintegy 46%-át foglalja el, Németországban csak 24 és Franciaországban 20%-át, ellenben Nagy-Britanniában 80%-át.
