Naláczy
Naláczy József (naláczi báró), a testőr-irók egyike, szül. Erdélyben 1748., megh. hihetőleg Batizon (Hunyad) 1822 ápr. Atyját már 12 éves korában elvesztvén, nevelését költői lelkü anyja, a «gyönyörü szép» Toldalaghi Zsuzsánna vezette. 1755-től az enyedi kollégiumban tanult; azt elvégezvén, királyi táblai jegyzőnek ment, majd 1766. gróf Hadik András tábornagy meghivására a testőrsereg tagja lett. Bécsben alkalma nyilt önmívelésére s az udvar körében is kedveltté tette magát. Báróczi buzdítására iróvá is lett. Verselt is, de verseit maga megsemmisítette. Báróczi példájára ő is inkább fordításokat készített tehát franciából, azt is a maga mulatságára. Báróczi ösztönzésére adta ki D'Arnaud két tragédiájának fordítását: Euphemia vagy a vallás győzedelme (Pozsony 1783); A szerencsétlen szerelmesek avagy G. Comens (gr. Cominge, Kolozsvár 1793). Legjelesebb munkája: Joung (Young) éjjelei avagy siralmai (Nagyszeben 1801, ezt is franciából fordította). Stilje elég sima, de korántsem jellemzetes. Kilépvén a testőrségből, 1788. a kolozsvári kerületi tábla alelnöke, az erdélyi kormányszék tagja, 1791. a Kálnoky huszárezred kapitánya, 1792-től pedig Zaránd vármegye főispánja volt, 1796-től a nagyenyedi ref. főiskola főgondnoka is. Nehány évvel halála előtt vonult nyugalomba, s fia és három leánya körében töltötte agg napjait. V. ö. Ballagi Aladár, A magyar királyi testőrség története (1872); Beöthy, Szépprózai elbeszélés II.
