Norfolk
Norfolk, angol hercegi cím, mely a Howard hires angol nemzetséget illette meg. Az első N.-ok a Bigod-törzsből származtak, melynek magva szakadván, I. Eduárd ötödszülött fiát, Brotherdon Tamást (1300-1338) N. grófjává nevezte ki. Ennek női ágon való unokája, Mowbray Tamás, N. és Nottingham hercege, 1420. legidősb leányát, Margitot férjhez adta sir Howard Róberthez. Utódaik közül a történelemből kiemelkednek a következők: János, Howard Róbert fia, mint a Lancaster-háznak esküdt ellensége, IV. Eduárd alatt az ország főkapitányának rangjára emelkedett III. Rikárdot trónkövetelő korában támogatván, jutalmul 1483. megkapta a főmarsalnak és N. hercegének címét. 1485 aug. 22. Bosworth mellett III. Rikárddal együtt elesett, mire a parlament halála után honárulónak nyilvánította és családját a hercegi címtől megfosztotta. - Fia Tamás, a boswothi csatasíkon VII. Henriknek kezébe esvén, három évig raboskodott. Kiszabadulván, mint Surrey grófja 1495. haddal támadta meg Skóciát, melynek királya, IV. Jakab, őt páros viaskodásra szólította volt. Lassankint az új rend támasza, 1501. pénzügyminiszter, 1513 szept. 9. Flodden mellett leveri a skótokat és jutalmul VIII. Henriktől visszakapja a N. hercegek címét. Megh. 1524 május 21. - Legidősebb fia, Tamás, (szül. 1474., megh. 1554 aug. 25.), hatalmas tagja az angol katolikus pártnak. Már 1513. főtengernagy, a floddeni csatában az elővédnek parancsnoka, 1521-23. a pártos irországiak réme. 1522. Franciaországban is kikötött, Bretegneon és Pikardián keresztül egészen Páris közelébe hatolt, de Vendôme herceg elől meghátrált. Visszatérve előbb apjának utóda, majd pecsétőr lett. VIII. Henriknek saját unokahugával, Boleyn Annával kötendő házasságát előmozdította ugyan, de mikor az új királynő a reformációhoz hajlott, Howard Tamás lett legádázabb ellensége és a királynő elleni bűnpörben, mint a vizsgáló bizottság elnöke, maga mondotta ki rája a halálos itéletet. Midőn a katolikusok az északi tartmányokban fellázadtak, erélyesen járt el velök szemben, de a legyőzöttek részére királyi kegyelmet is eszközölt ki. Következett VIII. Henriknek házassága Howard Katalinnal és a protestánsok elleni mozgalom, melynek lelke Howard Tamás lett. Állásában annyira kegyetlenkedett, hogy dacára Skóciában és Franciaországban szerzett minden érdemeinek, börtönbe került és csak nagy nehezen kerülte ki a vérpadot. Legidősb fiát ki is végezték, őt csak a király hirtelen halála mentette meg, de igy is csak Mária királynó trónra léptével kapta vissza régi befolyását. Utolsó ténye Wyat Tamás felkelésén aratott győzelme volt. - Unokája, Tamás, N. negyedik hercege, szül. 1536., megh. a vérpadon 1572. Eleinte nagy kegyben volt Erzsébet királynőnél, de kegyvesztetté lőn, amiért előbb Stuart Máriának keze után vágyódott, majd ismét levelezésbe lépett a fogoly Máriával, sőt egy katolikus ligát tervezett, melyben a pápát, II. Fülöpöt és Alba herceget is frigybe vonta, hogy Máriát ki lehessen szabadítani. Ekkor fogták pörbe és kivégezték, családjának javait pedig elkobozták. - Unokája, Tamás, Arundel grófja (l. Arundel). - Károly, N. tizenegyedik hercege, szül. 1746 márc. 15., megh. 1815 dec. 16. 1780. a katolikus vallásnak hátat fordított, hogy a parlamentbe juthasson, hol mint North és Pitt miniszterek ellenlábasa lépett fel. Ugyanily szerepet játszott 1786 óta a felsőházban, hová mint atyjának a hercegségben való utóda került. Gyermektelen lévén, rangja és vagyona egy rokonára, Howard Bernát Eluárdra szállott (szül. 1765 nov. 21., meg. 1842 márc. 16.), aki mint első katolikus peer került a főrendiházba. - Ennek fia, Károly Henrik, N. tizenharmadik hercege, szül. 1791 aug. 22., meghalt 1856 febr. 18. 1829. mint legelső kat. vallásu képviselő lépett az alsóházba, de már 1837. tárnokmester, 1841-ben Maltravers lord néven Anglia peerje; kat. létére határozottan szembeszállott a klerikális törekvésekkel, megszavazta az 1851-iki papi törvényt, utoljára pedig a protestáns hitre tért át. 1852. a Russell-kabinettel együtt ő is lemondott, de már 1853. az Aberdeen-minisztériumban Lord-Steward lett. - Elsőszülött fia, Granville Henrik, N. tizennegyedik hercege, szül. 1815 nov. 7., megh. 1860 nov. 25., a parlamentben liberális programmal a katolikus érdekeket védelmezte, de a parlamentnek 1852. történt feloszlatása után visszavonult a közügyek teréről. Címe 1847 dec. 27. fiára, Howard-Fitzallan Henrikre szállott, aki N.-nek ez idő szerint való és tizenötödik hercege.
