Nuńez de Arce
Nuńez de Arce Gáspár don, Campoamor mellett a legkiválóbb modern spanyol lirai költő, szül. Valladolidban 1834 aug. 6. Toledóban tanult, 1865. képviselő, 1876. az akadémia tagja, 1882 a tengerentuli ügyek minisztere volt, jelenleg pedig szenátor és a spanyol irók társaságának elnöke. Mint politikust liberalizmusa soha sem ragadta tulzásokra; Amadeo egyik legbuzgóbb hive volt, a restauráció után pedig a dinasztiát támogatta. Gritos del cambate c. költeményében a forradalmat énekli meg, nemes hévvel, borongó hangulattal; La selva oscura és La vision de Fray Martin (Madrid 1880) általános kérdésekkel és eszmékkel foglalkozik; romantikus irányu: Ultima lamentacion de Lord Byron és különösen El vertigo (1879); legutolsó műveit: Un idilio y una elegia, La pesca, Maruja, idilli hangulat jellemzi. Ifjukori szinművei közül csak El haz de leńa érdemel említést.
