Nürnberg,
Nürnberg, város a bajorországi Közép-Frank-kerületben, a Pegnitz mellett, homokos, de jól megművelt síkságon, vasút mellett, 162.380 lak. Az iparnak különböző ágai virágoznak; az első helyet foglalják el a rövidáruk és játékszerek, amelyeket norimbergi áruk néven hoznak forgalomba, ugy szintén a N.-i mézeskalácsok, továbbá a fém-, fa-, szaráruk, mekanikai és optikai eszközök, rajzszerek, ultramarin-, margarin-, cipő-, kályha-, ecset-, kefe-, bronz-, brokát-áruk, az ércöntés, sör- és iróngyártás és a fémöntés. Az iparon kivül igen jelentékeny a kereskedés is. Régebben az Olaszországgal való kereskedelemnek volt legkiválóbb centruma. Most a kereskedelem fő cikke a komló (évenként 40-80 millió márka értékü forgalom), azonkivül gabona, liszt, gyarmatáruk, petroleum, vas- és fémáruk. Kulturális intézetei a különböző közép- és népiskolákon kivül a germán nemzeti muzeum, mely az ó-német történelem históriai, irodalmi és művészeti emlékeit gyüjti össze, hogy ezekben tegye szemlélhetővé Németország történeti fejlődését. Létesülését főleg Hans von und zu Aufsess bárónak köszöni, ki a saját gyüjteményét (1852) az államnak átadta s 1866-ig annak igazgatója is maradt. A vezetést ekkor von Essenwein Ágost vette át, aki az igazgatást egy 24-30 tagu kezelő bizottsággal végzi; ennek tagjait Németország különféle vidékeiről választják a tudósok közül. A muzeumnak 31 osztálya és nagy könyvtára van; a német birodalmi kormány és a bajor királyi kormány, de meg még néhány német tartomány évi járadékkal támogatják a muzeum céljait, melynek legfőbb jövedelmi forrása azon évdíjakban van, mit (körülbelül 10.000-et) politikai testületektől, városoktól, kerületektől, kormányzóságoktól, egyesületekről és magánosoktól is kap. Továbbá a városi könyvtár 80.000 kötet könyvvel, számos inkunabulummal és kézirattal, a bajor iparmuzeum gazdag gyüjteménynyel; a Dürer Albert-, a történelmi, az 1644. alapított irodalmi (Pegnesischer Blumenorden) társaságok, szinházak stb. N. egyike azon német városoknak, amelyek középkori karakterüket leginkább megőrizték. A régi falak és tornyok is még nagyobbára fennállanak, különösen a régi erősségnél, amely egy meredek sziklán áll. Magát a várost a Pegnitz több kő-, egy lánchíd és néhány fapadló által összekötött két részre osztja, amelyeket fő templomaikról Sebaldi és Lőrinci oldalnak neveznek. Művészi kútjai: egy a Lőrinc-templom mellett (1589-ben Wurzelbauer öntötte), egy a spitteli kapu mellett (1890-ből); az u. n. Schöner Brunnen, amelyet 1385-96. Behaim készített; a Gänsemännchen, amelyet Vischer egyik tanítványa, Labenwolf 1530. készített; a Grübel-kút Grübel népköltő kis szobrával. Az emlékszobrok: Melanchtoné 1826-ból, a Dürer Alberté 1840-ből, a Hans Sachsé 1874-ből és a Behaimé 1890-ből. Kiválóbb épületei: a Szt.-Sebaldus-templom, amelynek legrégibb részei még a X. sz.-ból valók, szt. Sebaldusnak bronz-síremlékével, amelyet 72 alak díszít és Vischer Péter meg fiai készítettek; a Szt.-Lőrinc-templom szép homlokzattal a Ny-i oldalán, művészi, 9,34 m. átmérőjü ablakrózsával, a Krafft Ádámtól készített szentségházacskával, homokkőből készített kis gót tornyocskával, szép üvegfestményekkel és oltárokkal; a Mária-templom, amelyet 1355-61-ig Ullmann Stromer vezetése mellett építettek; a Szt.-Egyed-templom van Dyck egy oltárképével; a Szt.-Lélek-templom (1333-1341), amelyben 1424-1796-ig a birodalmi koronázási jelvényeket őrizték. A profán épületek közt a legkiválóbb a vár, amely 1050. már fennállott; Barbarossa Frigyes 1158. kibővítette, későbben a császárok is gyakran laktak benne. Legrégibb része az u. n. pogánytorony két román kápolnával. A vár előtti ötszögű toronyban, alkalmasint a város legrégibb részében, egy kínzókamara látható. A várhegy alján áll az olasz ízlésben 1616-22-ig épült városháza, amelynek nagy termét a többi közt a Miksa császár diadalmenetét ábrázoló nagy falfestmény Dürertől ékesíti. Egyéb szebb épületek: a gót ízlésben épített indóház, az igazságügyi palota és több magánház a XIV. és XV. sz.-ból.
Az okiratok N.-ről csak 1050. tesznek említést. A Hohenstaufok különösen kedveztek neki; II. Frigyes 1219. nagyon fontos szabadságlevéllel ajándékozta meg. N. várgrófjai VI. Henrik idejétől kezdve a zollerni grófok voltak; ezeknek kastélyát VI. Frigyes 1427-ben magának a városnak eladta. N. gyakran volt birodalmi gyülések székhelye. Virágzásának legnagyobb fokára a XV. és XVI. sz.-ban jutott, amidőn csaknem egy és ugyanazon időben Dürer Albert, Krafft Ádám, Vischer Péter, Hans Sachs éltek és működtek benne. 1532 jul. 23. itt kötötték meg az első vallásbékét. A 30 éves háboruban több ízben megsarcolták és ez volt hanyatlásának oka. 1806. a bajor királyságba kebelezték be; ekkor ismét fejlődésnek indult és jelenleg Bajorország legiparosabb városa.
