Obradovics
Obradovics Dositheus, szerb iró és tudós, szül. Csákován 1739., meg. Belgrádban 1811 ápr. 7. 1753. titkon belépett a szerémvármegyei Opovo kolostorba, hol aszkéta könyvek tanulmányozásával foglalkozott és diakonná szenteltetett. Később a latin és görög nyelv tanulására adta magát és sok éven keresztül beutazta Dalmáciát, Albániát, Görög- és Törökországot, Kis-Ázsiát és Olaszországot, mindenhol tanítással és neveléssel foglalkozván. 1783. Halléban bölcsészeti és hittudományi előadásokat hallgatott és itt szerb nyelven megirta viszontagságos élettörténetét Zhivoti prikljucenija (Életem és kalandjaim, Lipcse 1783) cím alatt. Nem sokára megjelent másik műve: Sovjeti zdravago razuma (A tiszta ész tanácsai, u. o. 1784), mely a szerbek akkori kulturállapotának megfelelő erkölcs-filozofia, továbbá Aesop meséi (u. o. 1788). O. ezalatt Franciaországot és Angliát is beutazta, s több évig Bécsben élt. 1802. Velencébe ment, hol neki szerb kereskedők évjáradékot biztosítottak, hogy nyugalomban dolgozhassék a szerb nép számára. 1806. Belgrádban telepedett le, hol a tanács tagja és közoktatásügyi miniszter lett és mint ilyen iskolák felállításával és rendezésével foglalkozott. O. munkái a szerb irodalomban epokalis jelentőséggel birnak, mert ő volt az első, aki az addig divatos egyházi ó-szláv nyelv helyett a nép nyelvét használta és az irodalmat modern alapra fektette. Munkáinak legjobb kiadása a Vozarovics-féle (Belgrád 1833-45, 10 köt.). V. ö. Sevió, Dos. Obradovié, ein serb. Aufklärer des XVIII. Jahrhunderts (Lipcse 1889).
