Offenbach
Offenbach Jakab, német származásu zeneszerző, szül. Kölnben 1819 okt. 5-én. Párisban tanult 1835-37. a Conservatoire-on s jó gordonkássá nevelődött. A víg opera zenekarában játszott és önálló hangversenyeket adott, utóbbiakat 1848-49. Németországban is, de nem sok hatással; ekkor a Théâtre Français karnagya lett és Musset Chandelier-jéhez szerzett betétje (Fortunio dala) alapította meg hirnevét. Dalai, kupléi a francia szellem és az akkori közhangulat pajzán szülöttei, olyan népszerüekké lettek, hogy O. 1855. saját kis szinházat mert nyitni, Bouffes Parisiennes nevüt, a saját apró, vidám s gyakran kedélyes, mindig könnyed dallamokkal telt operettjei és zenés bohózatai számára; ezt 1866-ig igazgatta, 1872-76. pedig a Théâtre de la Gaiti szinházat birta; darabjait azonban más párisi szinházak is adták. Nagy tehetsége újés ellenállhatatlanul jellemző hangokkal tudta megszülaltatni a kicsapongó jókedvet és a csufondáros gúnyt; e nemben korszakalkotók az Orphée aux Enfers (Orfeus a pokolban, 1858), La belle Héléne (Szép Heléna, 1864), sőt Barbe-Bleue (A kékszakállu herceg, 1866) és La grande-duchesse de Gérolstein (A gerolsteini nagy hercegnő, 1867) parodisztikus darabok, de többi, közel 100 műve is ezekhez hasonló gyorsasággal és sikerrel járta be a világot. Az «operett« elnevezés O. óta jelenti nem csupán a kis terjedelmü dalművet, hanem a kis, alacsony műfajhoz tartozó, gúnyos vagy csiklandós szinpadi művet, amelynek lényeges része a zenekisérettel énekelt magándal, karének stb., valamint a szövegbeli kétértelmüségek. Komolyabb művei közt legbecsesebb a csak halála után Delibes által befejezett Les contes d'Hoffmann (Hoffmann meséi). O. Amerikában is járt 1876-ban; erről könyvet irt: Notes d'un musicien en voyage (1877).
