Országos közoktatási tanács,
Országos közoktatási tanács, a vallás- és közoktatási m. kir. minisztériumnak véleményező közege, melyet Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter szervezett; első szervezeti szabályzata szerint, melyet a király 1871. hagyott jóvá, az iskolák fokozata szerint négy szakosztálya volt, u. m.: 1. tudomány-egyetemi, 2. műegyetemi, reáliskolai, ipar-, kereskedelmi s gazdászati iskolai, 3. gimnáziumi és 4. népoktatási szakosztály. E szakosztályoknak voltak 3-3 évre kinevezett bel- és kültagjai, egyes testületek által választott beltagjai s ezen kivül tanácskozási és szavazati jogokat gyakoroltak kebelében azok a vallás- és közoktatási minisztériumbeli hivatalnokok, akiket a miniszter a tanács tagjaivá kinevez. 1875. Horváth Mihály tanács-elnök iniciativájára újra szervezte Trefort Ágoston akkori miniszter, aki elejtvén az iskolai szakosztályokat, tudományszakok szerint következőképen csoportosította a tanács munkásságát: 1. klasszika filologia, 2. modern filologia, 3. történet-, jog- és államtudomány, 4. földrajz és természetrajz, 5. matematika és fizika, 6. bölcsészet és pedagogia, 7. művészeti (ének, rajz, mintázás, torna). A tanács tagjait részint a király, részint a vallás- és közoktatási miniszter nevezte ki s voltak közöttük állandó és váltakozó tagok. Ez a tanács vette kezébe az akkor használatban volt összes középiskolai kézi könyvek revizióját, amivel nagy háborut keltett maga ellen s ugy a könyvkiadók, mint az iskolai könyvek irói részéről nem mindig alaptalan szemrehányásokban részesült. A miniszter ennek következtében 1880 jul. 31-iki rendeletével változtatott a könyvbirálatok ügyrendjén, de annak nem sok eredménye lőn, mert a tanács későbbi munkásságából is hiányzott a nyilvánosság, amely tulajdonképen minden elégedetlenség alapja volt. 1890 végén ismét új szervezetet kapott az O., mely szerint az élethossziglan kinevezett tisztviselő titkáron kivül az elnököket, az előadókat és a 6-6 évenként váltakozó 30 tagot kinevezéssel iktatják állába. E szervezet két tudományi és két iskolai szakosztályt állított fel az O. kebelében; nevezeteen a nyelvészettörténelmi és a mennyiségtan-természettudományi szakosztályokat, továbbá a középiskolai és a népiskolai szakosztályokat; kimondta azonban a szabályzat, hogy a mutatkozó szükséghez képest külön szakiskolai szakosztály is állítható fel. E szervezetben folytatva működését, magának az O.-nak kebelében történtek súlyos személyi konfliktusok s aztán 1894 végén az akkori miniszter, Eötvös Loránd báró a tanács működését megszüntette. 1895 jan. Wlassics Gyula miniszter ideiglenesen visszaállította a tanács legutóbbi szervezetét s aztán még ugyanazon év 3828/1895. elnöki számu rendeletével és királyi jóváhagyással új szabályzatot adott ki az O. számára, amelynek életbeléptetése csak ezután következik be. Az új szervezet szintén a kinevezési alapelven nyugszik; a tanács elnöke a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a másodelnököt és alelnököt öt-öt éves ciklusokra a király, a 10-12 előadó tanácsost és még legfeljebb 50 tagot ugyancsak öt-öt évre a miniszter nevezi ki, ezeken kivül részt vesznek még az ülésekben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak kirendelt tisztviselői is, akiknek azonban szavazati joguk nincs. A tanács hatásköre kiterjed mindazon elvi kérdésekre, amelyek a vallás- és közoktatásügyi miniszter ügykörébe eső iskolákra vonatkoznak, de az adminisztráció ügyei nem tartoznak hozzá. A tanács összes üléseit évenként egyszer tartja rendes ülésszakban, melynek napirendjét a miniszter állapítja meg. Az összes ülés nyilvános. Az elnökök, a titkár és az előadó tanácsosok együtt teszik az állandó bizottságot, ezen kivül vannak még a tanácsnak esetről-esetre alkotott szakbizottságai. V. ö. Ferenczy József, Országos közoktatási tanács (Budapest 1896).
