Őz
Őz (Cervus careolus L.), a szarvasfélék családjának egyik faja, mely 1,25 m. hosszura, 75 cm. magasra nő s 12-20, néha 30 kg.-ot is nyom. Igen kecses termetü állat; feje rövid, tompán metszett; fülei közepes hosszuak; szemei nagyok; könnygödrei igen kicsinyek; nyaka hosszu; törzse aránylag zömök; lábai magasak, vékonyak; patái kicsinyek, hegyesek. Agancsainak rózsája széles, ágai erősek, érdesek s rendesen csak két ágat bocsátanak. Az első évben ágatlan csapjai vannak; a másodikban az ágak közepükön kissé osztottak; a harmadik évben jelenik meg a tökéletes agancs (l. o.), a nyolcasok és tizesek igen ritkák. Az igen idős nőstényeknek is nő néha agancsuk. Szőre sima, tömött, nyáron fölül és kivül sötét rozsdavörös, télen barnásszürke; lábainak alsó és belső oldala világosabb. Álla, alsó állkapcsa és felső állkapcsának két oldalán egy-egy folt fehér; fülei kivül valamivel sötétebbek, belül sárgásfehérek; tükre nyáron sárgás, télen fehér. A bornyu vörhenyes alapon fehéren v. sárgásan pettyezett. Igen gyakori a fekete, fehér, ezüstfényü és foltos példány is. Csaknem egész Európában mindenütt otthonos az 58. évszaki fokig, valamint Ázsia nagy részében is. Észak- és Közép-Oroszországban nem tenyészik, Svájcból pedig nagyrészt kiirtották. A nagy erdőket lakja, különösen kedveli azonban a fiatal lombos erdőségeket, az u. n. vágottakat. Szibériában az évszakok változásakor vándorútra kel s a hegyekből a térségre ereszkedik le. Igen ügyesen ugrik és úszik, igen óvatos és félénk. Leginkább családosan él; egy bak 2-3 tehénnel és borjaival, de télen több család is összeverődik. Nappal elrejtőzik s csak éjjel barangol. Leveleket, rügyeket, vetést stb. eszik. A bak agancsait okt. vagy nov. veti el és márc. nőnek ki az újak. Párosodása jul. közepétől aug. közepéig tart, de a termékenyített novemberig pihen. A fiatalok 10 hónapig a családban maradnak, aztán elszélednek és 14 hónapos korukban ivarérettek. Húsa ízletes, bőrét és szőrét is felhasználják.
