Özséb
Özséb (Eusebius), a pálosok rendjének alapítója, a XIII. sz. elején Esztergomban született, nemes szülőktől. Tanulmányainak bevégeztével pap s mint ilyen csakhamar esztergomi kanonok lett. Különösen pártolta és gyakran megajándékozta a pilisi hegyek közt lakó remetéket, kiket a tatárjárás után összegyüjtött s 1246., kanonokságáról lemondva, élökre is állott. A pilis-szántói völgyben egy hármas barlangban telepedett le, hol legszivesebben István és a IV. Béla barátságával is dicsekedő Benedek remetékkel társalgott. Barlangja előtt kápolnát épített a szent kereszt tiszteletére s 1250. a mellett készen állt már a kis kolostor is, melyben a remetéket egyesítette. Igy ő vetette meg Pilis-Szent-Kereszt község alapját. Majd Antal patacsi ágostonrendi priorral szövetkezett s a két kolostor tagjait egy rendbe egyesítvén, ezek őt magát választották meg első főnökükké. Az új rend szabályainak megerősítése végett 1261 után személyesen ment Rómába, hol IV. Orbán pápa Aquinói szent Tamásnak közbenjárására nagy nehezen végre megbizta Pál veszprémi püspököt, vizsgálja meg, elég vagyonosok-e arra a szerzetesek, hogy szt. Ágoston szabályai szerint éljenek. A püspök igen szegényeknek találván őket, szabályaikat módosította s 1263. a pápa fölhatalmazásával meg is erősítette. A Remete szt. Pálról nevezett új szerzeteseket a nép ruházatukról fehér barátoknak hítta. A legmagyarabb szerzetnek az Árpádok korában már Bajcson, Bodrogszigetén, Baranya-Gyulán, Kalodván, Kékesen, Sátoralján, Zalában és Dömösön is keletkezett kolostora s igy gyorsan terjedt. Alapítója Ö. azonban a sok munkában kifáradva s elöregedve 1270. Pilis-Szent-Kereszten meghalt. L. még Eusebius.
