Pfalz,
Pfalz, az egykori német császárság két állama, mely 1620-ig együvé tartozott. a Felső- vagy Bajor-P. hercegség volt és Bayreuth, Csehország, Neuburg, Bajorország meg a Nürnbergi terület határolta; Nordgauhoz és a bajor kerülethez tartozott, területe 7160 km2 volt (1807) 17 városa, 40 mezővárossal, 1619 faluval és tanyával, 18 kolostorral; Amberg fővárosban volt a kormány székhelye. Az Alsó-P. (P. am Thein), a Rajna két partján feküdt, s Mainz, Katzenelnbogen, Württemberg, Baden. Elzász, Lotaringia és Trier határolta; összes területe (a beékelt Worms és Speyer, meg Leiningen, Rappoltstein, Solms stb. külön birtokokat leszámítva) körülbelül 8000 km2 volt és a következő részekre oszlott: 1. a tulajdonképeni P. választó-fejedelemség (Kurpfalz), a Rajna jobb partján; 2. Simmern ffejedelemség; 3. Zweibrücken hercegség; 4. Shopheim grófság fele; 5. Veldenz és Lautern hercegségek.
A ranjai pfalzgrófok kezdetben Aavhenben székeltek, a tartományt már a XI. sz.-ban örökösödési joggal birták s a legkiválóbb választó-fejedelmek közé tartoztak. Miután III. Hermann választó-fejedelem örökösök nélkül halt el, I. Frigyes P.-ot tartományaival együtt 1156. mostoha testvérének, sváb Konrádnak adta, kitől 1195. veje, braunschweigi Henrik örökölte. Ennek, illetőleg fiának halála után (1214) II. Frigyes a fejedelemséget wittelsbachi II. Ottónak ajándékozta, kinek halála után fiai egy ideig közösen uralkodtak, de 1255. ugy osztoztak meg, hogy II. Lajos (megh. 1294.) Rajnai P.-ot és Felső-Bajorországot, Henrik pedig Alsó-Bajorországot kapta. II. Lajos két fia, I. Rudolf (megh. 1319.) és IV. Lajos (1314 óta német király) között testvérháboru tört ki, de IV. Lajos (l. Lajos, 48) kibékült Rudolf fiaival s átengedte nekik a P.-i tartományokat Bajorország egy részével, mely utóbbi Felső-P. néven volt ismeretes. II. Rudolf (megh. 1353.) megszerezte Neuburgot és Sulzbachot ( az u. n. ifjabb P.-ot) s Lajos császárral 1329. Paviában egyességet kötött, hogy P. és Bajorország fölváltva gyakorolják a német császári választófejedelem jogát; de már I. Ruprecht (megh. 1390.) eladván IV. Károly császárnak P. egy részét, cserében megszerezte a császárválasztási jog kizárólagos gyakorlatát. III. Ruprecht (1400 óta német király) négy fia fölosztotta a birtokot: VII. vagy Szakállas Lajos (l. Lajos, 4) örökölte a választó-fejedelemséget és a rajnai P.-ot; ennek utódai 1559-ig birták P.-ot, amikor férfiáguk kihalván, a tartományt III. Frigyes császár megfosztotta birtokaitól, melyeket I. Miksa bajor hercegnek adományozott. A most következő 30 éves háboruban P. is sokat szenvedett; a vesztfáli békében Károly Lajos ugyan visszakapta Alsó-P.-ot és a választó-fejedelmi rangot, de a többi tartományokat Bajorország megtartotta; ennek fiával, Károlylyal 1685. kihalt a simmerni ág, s a választó-fejedelmi rang, a hozzá tartozó tartományokkal a neuburgi katolikus pfalzgrófra, Fülöp Vilmosra szállott.
Ezt a neuburgi ágat István simmerni pfalzgróf második fia, a Fekete Lajos alapította, kinek egyik utódja Farkas Vilmos 1614. katolikus lett. A már említett Fülöp Vilmos (megh. 1690.) utódja 17 fia közül János Vilmos, Jülich és Berg hercege lett, aki a veldenzei ág kihaltával (1694) ennek birtokai is örökölte s egy időre a spanyol örökösödési háboruban (1706;14) Felső-P.-ot is vissza kapta, de aztán mégis le kellett róla mondania a bajor választó-fejedelem javára. Mivel ugy ő, mint öcscse Károly Fülöp (1716-42) gyermektelenül halt el, P. a ulzbachi ágból sarjadt Károly Tivadarra szállott felségjogaival együtt s Miksa József bajor választó-fejedelem halála után (1777) ennek birtokai is P.-hoz csatoltattak. A szintén gyermektelen Károly Tivadar után 1799-ben a zweibrückeni herceg következett, aki a lunevillei békében (1801) kénytelen volt lemondani a rajnai P.-ról, több német fejedelem és részben Franciaország javára, de már az 1814-15-iki párisi békében a Rajna tulsó felén fekvő P.-birtokok is visszakerültek Németországhoz s nagyobb részük Bajor-, a többi pedig Poroszországhoz meg Hessen-Darmstadthoz csatoltatott.
