Protagoras,
Protagoras, görög szofista Abdera városából, szül. Kr. e. 480., megh. Kr. e. 410 körül. Ő volt az első, ki magát szofistának nevezte és mint az erény tanítója nyilvánosan föllépett. Negyven éven át járta be Görögországot, mindenütt nagy hatással tanítván; több ízben Athénben is megfordult, de végre istentagadással vádoltatván, kénytelen volt Athént ott hagyni s Szicilia felé hajózván, hetven éves kort elérve, a tengerbe fult. Művét az istenekről Athénban a piacon elégették. Műveiből kevés töredék maradt ránk. P. azt tanította, hogy minden dolog mértéke az ember, a létezőé amint van, a nem létezőé is amint nincs, azaz mindenkire nézve az ami neki annak tetszik, igaz v. nem igaz; abszolut objektiv igazság nincs, minden szubjektiv s viszonyos. Ebben Herakleitosra is támaszkodott, ki azt tanította, hogy minden folyton változik; ha ez igaz, akkor a dolgok is folyton változván, az érzések is változnak, minden csak abban a pillanatban olyan, amelyben észleljük. Erkölcsi téren ugy látszik nem vonta le szubjektivizmusának következményeit. L. bővebben az egész irány méltatását a Szofisztika c. cikkelyben. V. ö. Herbst, P., Leben und Sophistik (Petersen Phil. Hist. Studien c. művében, I. 1832); Vitringa, De P. vita et phil. (Gröningen 1852); Münz, Die Erkenntniss- u. Sensationstheorie des P. (1880); Halbfuss, De Berichte d. Platon u. Arist. über P. (Strassburg 1882).
