Protokánonikus könyvek,
Protokánonikus könyvek, azok az iratok, melyek a kereszténységnek első századaiban, amidőn az újtestamentumban levő s ma kanonikusoknak elismert szent iratok még nem voltak mint hitszabályozók megállapítva, az isteni tiszteletnél és vallásos összejöveteleknél használatban voltak, melyekből egyes részeket felolvastak, azok felett elmélkedtek. Ilyesféle könyvek voltak: Héberek evangeliuma; Péter evengeliuma; Evangelium infantiae Christi; Pál: Cselekedetek könyve és sok más, melyek később, midőn az újtestamentumi könyvek megállapítottak, a szent iratok sorából töröltettek, hanem a félreteendő (apokrif) vagy a hamis feliratu (pszeudepigráf) munkák közé soroltattak.
A kat. egyház szerint a P. azok az iratok, amelyeknek isteni tekintélyét a protestánsok kétségbe nem vonták és deuterokanonikus könyvek azok, amelyeknek isteni sugallatból való eredetét tagadták. Ez utóbbiak: Baruch, Tóbiás, Judith, Makkabeusok, Sirák fia, Bölcseség könyve, Eszter és Dániel könyveinek egyes részei. A trienti zsinat a tudományos világ által használt felosztást teljesen megszüntette és mindkét nevezetü könyveknek egyenlő isteni tekintélyét állapította meg. L. még Kánon. V. ö. Zschokke, Historia sacra A. T.; Dankó, De S. Scriptura ejusque interpretatione Commentarius.
