Pucić
Pucić (-cics) Medo, horvát költő és iró, szül. Raguzában 1821 márc. 12., megh. u. o. 1882 jun. 30. Gimnáziumi tanulmányait Velencében, a jogiakat Padovában és Bécsben végezte. Itt adta ki 1844. antologiáját a legrégibb délszláv költők műveiből ezen cím alatt: Slavjanska antologia iz rukopisah dubrovačkih pjesnikah (Szláv antologia a raguzai költők kéziratából). Bécsi időzése alatt sok költői és prózai dolgozatot irt a Danicába és a Zora dalmatinszkába. Bécsből távozván, a parmai udvarnál mint kamarás élt, mig 1849. Zágrábba költözött, hol a Gáj által megindított illir mozgalom benne legbuzgóbb harcosát lelte. Zágrábban adta ki 1849. Talijanke címü verskötetét. A forradalom után sokat utazott. A balkáni félszigeten tett utazásainak eredménye a Srbski spomenici (Szerb emlékek) címü munkája, mely elősorolja mindazon okmányokat és leveleket, melyeket a raguzai köztársaság a szerb, bosnyák és más délszláv királyokhoz, deszpotákhoz, vajdákhoz és knézekhez intézett (kiadta Miklosics Belgrádban, első kötet 1858., a második 1862.). Ugyanezen évben jelentek meg a dalai (Pjesme, Karlovác 1862), ezek sorában Karagyorgyeról irt eposza is. 1864. Bécsben megjelent Cvieće (Virágok) címü verskötetet. Összegyüjtött munkái 1879. Pancsován láttak napvilágot (Pjesme Meda Pucića Dubrovcanina). Mint ügyes műfordítót sokat fordított idegen nyelvekből, kivált olaszból. Görögből lefordította Homer Odisszeáját s Platon szimpozionját. Orsato Pozzi olasz irói neve alatt sok horvát költeményt fordított olaszra.
