Sáfrány
Sáfrány (növ., Crocus L.), a nősziromfélék üve, mintegy 50 faja (hazánkban 6) Európa D-i, Ázsia Ny-i részén és Mauritaniában terem. Földben hagymagumój van, levele keskeny szálas; virágleple nagy, csillagszerü, a csöve hosszu, a levél tövéből ered, a tetején hat metszete van. Himje 3, termőjének hosszu bibeszála van, bibéje húsos ékforma. Több faja, kivált a Crocus vernus L. több fajtájával kedvelt tavaszi virág, kertbe is ültetik. A jóféle vagy bécsi S. (Crocus sativus L.) alacsony, pázsitlevelü növényke. Hatmetszetü lila virága van, termője háromágu piros bibével végződik. A S-bibét (stigmata croci) a bibeszálnak darabjával gyüjtik, megszárítják s ez fűszer és festék, de szaporátlan. Legbecsesebb a K-i S; Persiából meg Kis-Ázsiából szállítják; ez a S.-nak eredeti hazája. Ezután az osztrák S. a legjobb, de a francia provencei S. a legelterjedtebb, azután a bajor, spanyol meg a nápolyi. A szárított S. 2-3. cm. hosszu egymásba csavarodott, mélyen hárommetszetü, sötétpiros vagy piros-sárga szálak halmaza, a csúcsa fehér-sárga. Leghathatósabb része a S.-nak az aranyszinü elillanó olaj (S.-olaj), melynek csípős íze és jellemző S.-illata van. Ezenkivül a zsíradék, fehérje és rostanyagon stb. kivül 40 százalék sárgaság (polikroit vagy krocin) az alkotó része. Sajátságos sárgára festő extraktiv amnyag ez, tiszta állapotában pornemü, skarlátpiros, szagtalan, vizben kevésbbé, alkoholban könnyen oldható. Egy kilo S.-nak 120 000 virág kell, ezért drága, v. pedig hamisítják, t. i. más Crocus-faj szagtalan bibéjét keverik hozzá vagy a S.-t szárított marhahúsrosttal, pór-S.-virággal v. felaprított gránátalmavirággal keverik. Fűszernek Svájcban, hazánkban meg a Keleten kedvelik. Festéknek drága, de mivel teljesen ártalmatlan, levest, cukrászsüteményt, likört, valamint a kalácsot festik vele. A gazdag arab nő a szempilláját, ujja végét, lába ujját festi vele. A sziciliai C. serotinus Ret., a krimi C. Palasii Goldb. meg a kisázsiai C. susianus Ker. fajokból is lesz S. Monográfiáját Maw angol botanikus irta meg. Vad S., l. Pórsárfány.
A S.-t Angliában, Alsó-Ausztriában, Svájcban, Tirolban és Keleten, de csekély mértékben hazánkban is termelik, nevezetesen Pécs és Temesvár környékén. A S. erőteljes porhanyó, kertileg mívelt talajt kiván, melybe a S. hagymáját elültetik s azontúl szorgalmasan kapálják. Orvosi célra a jóféle S. bibéi szolgálnak; ezek édeses ízüek, átható szaguak és hártyaszerüek. Vizben fellágyítva oldalt felhasított csöveknek látszanak; a magyar gyógyszerkönyv megkivánja, hogy mentül kevesebb bibeszár legyen közte. Igen gyakran fertőzve van a calendula officinalis (feminell) és a carhamus tinctorius (szaflor) virágaival. A S.-ban a glikozida, polikroit (krocin) foglaltatik, mely cukorra, krocetinre és egy illanó olajra hasad. A S. a legrégibb gyógyszerek egyike; régebben köhögés, hisztériás görcsök, hószámzavarok ellen adták.
