Sercegő üszök
Sercegő üszök (Gangraena emphysematosa, Charbon symptomatique), kérődzőknek, kiválóan szarvasmarháknak, rendszerint halálos megbetegedése, mely rövid ideig (néhány napig) tart, magas lázzal és a test körülirt tájékának megduzzadásával jár; e daganat helyén a szövetek szétesnek és gázbuborékokat tartalmaznak, miért is kézzel megnyomva, recsegés, sercegés érezhető, innen az elnevezés. Okozója egy Feser és Bollinger által felfedezett középnagyságu anaerob bacillus, mely egyik végén spórát fejleszt. 1/2-3 éves szarvasmarhák a betegségre leghajlamosabbak, mig fiatalabbak és öregebbek kevésbbé fogékonyak. Kivételesen a S. ellen mentesíthetők; az ojtóanyag S.-ben elhullott állatok izmainak és izomnedvének hosszasabb hevítése által készül. Mesterségesen mentesített állatok ivadékai szintén mentesek S. ellen. Hazánkban a S. az 1895. év folyamán hat vármegyében észleltetett és pedig főleg Erdélyben, de a homokos Alföldön is, p. Pest vármegyében; ezenkivül főleg Bajorországban, Svájcban, Ausztriában és Franciaországban fordul elő.
