Sor,
Sor, a verstanban a tulajdonképeni alapegység, mely a ritmusérzék fejlődésével ütemszerü tagolódást nyert s amelyből később a nagyobb szerkezetek (versszakok) alakultak; a sor a ritmikai szerkezetek közt olyanféle, mint a nyelvben a mondat, s azért az olyan verselésekben, melyek a beszéd természetes szakaszolásán épülnek fel, egy sor rendszerint egy mondat is és az új sor új mondattal kezdődik. A verssort technikailag is rendszerint külön sorba irjuk. A sor értelme különben ingadozik annyiban, hogy néha a ritmusi Periodust (l. o.) értjük rajta, máskor csak a ritmusi rendet (kólont, l. o.); sőt a költők néha egyes ütemeket is irnak külön sorba. - Sor a hadászatban, egyenes vonalban egymás mellett álló katonák, a sarkok egyenes vonalt alkotnak; az emberek féltenyérnyi térközre egymás mellett állanak, ez az arcvnal. Ennek végei jobb és bal szárny nevet viselnek. A sor minden szárnyán egy-egy altiszt áll. - Sor a matematikában, lásd Sorok.
