Szabolcs
Szabolcs (l. a mellékelt térképet), hazánk Tiszabalparti részének egyik vármegyéje, határolja É-on Zemplén és Ung, K-en Bereg és Szatmár, D-en Bihar és Hajdu, Ny-on Borsod és zemplén vármegye.
){kind=small}
SZABOLCS VÁRMEGYE TÉRKÉPE
Területe 4917,34 km2. Sz. nagy terjedelmü, túlnyomóan homokos síkság (Nyírség), melyet azonban sok helyen tarkít a részben természetes, részben mesterséges képződményü halmok (őr- vagy úrhegyek, Leshegy, Tetemhegy stb.) nagy mennyisége; a lapályt elborító homokzátonyok közt számos
Szabolcs vármegye címere.
völgyteknő képződött, melyekben kisebb-nagyobb tócsák vannak elszórva. ezen kiterjedt róna egészben véve délen és keleten legmagasabb, ahol a tenger szine fölötti magassága 140-160 méter között váltakozik; Nyiregyháza, Nagy-Kálló, Nyír-Bátor körül nátriumsókban gazdag vizü tavak vannak. Általában véve igen nagy a kisebb-nagyobb álló vizek, tavak és mocsarak száma, bár azoknak nagy része már le van csapolva; egyedüli nagyobb folyóvize a Tisza, ezenkivül a nyugati határon még a Takta vize említendő. Éghajlata az alföldi klima jellemvonásait, a hőmérséklet nagy szélsőségeit és a csapadék csekélységét tünteti fel.
Termékei, földjének termékenysége folytán, sokfélék; a vármege termő területe 415,934 ha., miből szántóföld 285,839, kert 1769, rét 41,771, legelő 54,011, nádas 5428, szőllő 3051 s erdő 24,065 ha.; a nem termő terület 47,998 ha. Főbb terményei a rozs (74,490 ha. területen termett 859,136 q), tengeri (44,438 ha. területen 308,858 q), búza (41,811 ha., 564,589 q termés), továbbá árpa, zab, kevesebb mennyiségben köles, repce, len, kender, cukorrépa; igen nagy mennyiségben termelnek burgonyát (22,046 ha. területen 1.547,337 q), valamint nagyon jelentékeny a dohány (8290 ha. területen 91,841 q) és dinnye termelése; bőségesen terem még répa, tök, káposzta, különféle takarmánynövények, zöldségek stb. A szőllőmívelésnek csak azóta van nagyobb jelentősége, amióta kiderült, hogy a nyíri homok teljesen filloxeramentes és egyúttal bizonyos finom szőllőfajok rajta kitünően díszlenek; az évi bortermelés 1894-ben 7641 hl. volt. A Tisza mentén sok jó gyümölcs is terem. Ásványkincsek teljesen hiányoznak. Az állattenyésztés virágzó; az állatlétszám a következő: 73,997 magyar fajtáju és 1401 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 605 bivaly, 27,050 ló, 231 szamár és öszvér, 106,239 sertés, 225,531 juh és birka és 20 kecske. A lótenyésztés különösen Nyiregyházán virágzik; nevezetesebb ménesek Büd-Szt.-Mihályon, Királytelken és Mándokon vannak; a lótenyésztés emelésére 13 fedeztetési állomás szolgál. A szárnyas állatok száma: 370,138 tyúk, 10,856 pulyka, 89,105 lúd, 77,475 kacsa és 18,675 galamb. Van továbbá 13,865 méhkas. Nagy mennyiségben van hala és vizi madara, kivált a Tisza körüli ingoványokban. A mezőgazdasági viszonyok javításán négy gazdasági egyesület és gazdakör fáradozik.
Lakóinak száma 1870-ben 218,791 volt, 1880-ban csak 214,008, 1891-ben ellenben 2444,945, mihez még 230 főnyi katonai népesség járul; egy km2-re 49,8 lakos esik s igy Sz. vármegye a közepes sűrüségü vármegyék közé tartozik. A lakosok közt van 234,920 magyar (95,9 %), 1357 német, 6897 tót (2,82 %), 714 oláh, 596 rutén és 461 egyéb; a magyarság tiz évi szaporulata 35,868 lélek, vagyis 17,4 %. A nem magyar ajkuak közül 6479 (vagyis 64,6 %) beszél magyarul. Hitfelekezetek szerint 65,119 róm. kat (26,6 %), 46,597 gör. kat. (19 %), 15,490 ág. ev. (6,3 %), 96,435 ref. (39,4 %), 21,178 izraelita (8,6 %) és 126 egyéb. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 1628, őstermelés 51,733, ipar 9451, kereskedelem 2170, hitel 58, közlekedés 460, járadékból élő 1287, napszámos 29,305, házi cseléd 5411, háztartásbeli 45,491, egyéb foglalkozásu 472, foglalkozás nélküli 16 éven alul 88,686 és 16 éven felül 7658. A lakosság fő foglalkozása az őstermelés és állattenyésztés; ipara jelentéktelen, nagyobb iparvállalata néhány gőzmalmon s egy vasöntőn és gépgyáron (Nyiregyháza) kivül nincs. A háziipar azelőtt igen jelentékeny volt; ma a kendertermesztés és a fonás-szövés már nagyon csökkent, azonban erősen el van terjedve a vesszőfonás. Nevezetes jövedelmi forrás volt azelőtt a nyírfaerdőség, mert a lakosság a nyírfából nyírvizet csapolt, nyíírolajat és nyírbalzsamot készített s a galyaiból seprőt, fájából különféle házi szerszámot készített; a nyírfaerdőségek pusztulásával azonban a házi ipar ezen neme is eltünt. A kereskedelem leginkább Nyiregyházán és Nagy-Kállón központosul. A hiteligényeket 4 bank, 7 takarékpénztár és 1 szövetkezet elégíti ki.
Közlekedésének fő erei (a tiszán kivül, melyen élénk hajózás folyik) a vasutak, melyek 192 km. kiterjedésben hálózzák be a vármegyét; a vasutak négy irány felől Nyiregyházán futnak össze; a vármegye területén 25 állomás van. Állami útja nincsen, a törvényhatósági utak hossza 478 km., miből azonban 395 km. kiépítetlen; úthálózata e szerint még nagyon hiányos.
Közművelődés tekintetében még sok a teendő; a 6 éven felüli férfilakosságnak 43 %-a, női lakosságának éppen 53,4 %-a sem irni, sem olvasni nem tud és a tanköteles gyermekek 15,9 %-a nem jár iskolába. A vármegye területén 348 iskola van, u. m. 1 gör. kat. hittani intézet (Mária-Pócs), 1 ág. evang. főgimnázium (Nyiregyháza), 1 reáliskola (Nagy-Kálló), 8 ipari és kereskedelmi iskola, 1 polgári iskola, 317 elemi népiskola, 17 kisdedóvó, 1 árvaház és 1 börtöniskola. A szellemi élet központja Nyiregyháza és Nagy-Kálló.
Közigazgatás. Sz. vármegye 7 járásra oszlik és van benne 1 rendezett tanácsu város, u. m.:
| Járás, város | Községek | Lakosság | Lakott házak |
| száma | száma | Ebből | száma |
| magyar | német | tót |
| Bogdányi járás | 20 | 27744 | 26344 | 175 | 1104 | 3958 |
| Dadai alsó járás | 13 | 35547 | 35293 | 81 | 118 | 5652 |
| Dadai felső járás | 14 | 24083 | 23631 | 105 | 298 | 3468 |
| Kisvárdai járás | 19 | 31820 | 31123 | 331 | 266 | 4263 |
| Nagykállói járás | 19 | 43348 | 41762 | 153 | 582 | 6219 |
| Nyirbátori járás | 23 | 33494 | 32661 | 108 | 227 | 5058 |
| Tiszai járás | 25 | 21895 | 21530 | 208 | 118 | 3384 |
| Nyiregyháza r.t.v. | 1 | 27014 | 22576 | 196 | 4184 | 3823 |
| Összesen | 134 | 244945 | 234920 | 1357 | 6897 | 35825 |
A vármegyében van összesen 1 rendezett tanácsu város, 50 nagy- és 83 kisközség, továbbá 690 puszta és telep. A községek általában véve meglehetős népesek, 2000-nél több lakója 36 községnek van; legnépesebbek Nyiregyháza 27,014, Tisza-Polgár 9387, Új-Fehértó 7898, Szent-Mihály 6903, Kis-Várda 6458, Nagy-Kálló 5632 és Nyír-Bátor 5061 lakossal. Székhelye: Nyiregyháza. Az országgyülésbe Sz. vármegye 6 képviselőt küld.
Egyházi tekintetben Sz. vármegye róm. kat. egyházközségei közül 38 az egri érseki, 1 a szatmári püspöki, gör. kat. egyházközségei közül 33 a munkácsi, 3 a nagyváradi püspöki egyházmegyéhez, egyetlen ág. evang. községe a tiszai, 105 ref. egyházközsége közül 10 a tiszáninneni, 95 a tiszántúli egyházkerülethez tartozik; az izr. községek száma 17. Állami anyakönyvi hivatala 81 van. Törvénykezési szempontból az egész vármegye a debreceni kir. itélőtábla alá tartozó nyiregyházai kir. törvényszék területét alkotja; kir. járásbiróságok Nyiregyházán, Kis-Várdán, nagy-Kállón, Nyír-Bátoron és tisza-Lökön vannak, az első kivételével mind telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva. A váremgye területére illetékes kir. főügyészség, sajtó- sé pénzügyi biróság Debrecenben, bányabiróság Szatmár-Németiben van; kir. közjegyzőségek Nyiregyházán és Kis-Várdán vannak. hadügyi tekintetben a vármegye nyirbátori és nagykállói járása a szatmárnémeti 5-ik, többi járások a munkácsi 65-ik hadkiegészítési parancsnokság területéhez, hasonlóképen a 12-ik és illetőleg 10-ik honvéd gyalogerzed területéhez van beosztva; alakítja a 39. és 33. számu I. osztályu és a 135. és 129. számu II. osztályu népfölkelő zászlóaljat. Csendőrszakazsparancsnoksága Nyiregyházán, államépítészeti hivatala Nyiregyházán van; postai és távirdaügyekben a nagyváradi igazgatóság alá, közutak tekintetében a nagyváradi kerületi felügyelő hatósága alá tartozik. A vármegye területén 20 gyógyszertár van.
Története. A névtelen jegyző Sz. vármegye és vidékének őseink által lett elfoglalásáról azt hagyta emlékül, hogy e korban a Szamos-Maros között a meszesi kapuig és Igfon erdőig terült s igy Sz. vármegyét is magába foglalt földet a kazarok vezére Marauth birta. E hunn örökséghez Árpád előbb szép módjával kívánt jutni, s midőn az nem sikerült, bizta meg Zabolch és Tas vezéreket, hogy azt fegyverrel is hódítsák vissza. A megbizottak a tiszán a ládi révnél 893. léptek Sz.-ba, de előbb a Szamos mellett állott Saruvárat ostromolták ki. Innen mentek át a Nyírségbe, melyet minden vérontás nélkül elfoglaltak, Szabolcs vezér oda várat építtetett, mely vár róla s a vár után a vármegye is Sz.-nak neveztetett (l. Szabolcs vezér). A névtelen szerint a honfoglaláskor kazarok lakták e vidéket. A székelyek Sz-ban való honosságát igyekezett Révész Imre az Etellaka címü művében az által bizonyítani, hogy Attila B.-Újváros mellett, ezen a helyen székelt. A népvándorlás ezen szakában, hogy a kazarokon kívűl más népfajok is voltak itt, igazolja a Józsa András dr. (szabolcsvármegyei főorvos) értesítése. E szerint az eszlári, bezdédi honfoglalás korából való sírleletek után több itt lakott népfajra lehet következtetni. Honfoglaláskori lelőhelyek: Balkány, Bököny, Bezdéd, Anarcs, Eszlár, Mándok, Oros, Halász, Karász, Zalkod. Némelyek az e vidéki néhány szláv helynevek után szláv lakókra is következtetnek és Szilágyi Sándor (Magyar nemzet története, 113.) szinte azt véli, hogy e korban e vidéknek szláv lakói voltak. Sz.-ban a honfoglalók nevezetesebbjei Szabolcson kívűl megörökíttettek még: Tas, Megyer, Acsád helynevek által. E helynevek után következtethetjük, hogy a vármegyét e nemzetségfők alatt élt népek lakták, megjegyezvén, hogy Sz. vármegye régibb eredetü helyneveinek nagy többsége azt mutatja, hogy a települők nagy többsége is magyar volt. Acsád kun vezér volt, és emléke van, hogy a foglalás után Itej és György nemzetségfők alatt kunok is lakták e vidéket, kiknek földje «Koos» v. Kelenföldnek neveztetett. E birtoklást igazolja az, hogy András király itt a kunok földjéről 1276. intézkedik, 1296. pedig a nemzetségfők kihaltával a kun birtokokat az Olivér fia Miklós mesternek adományozza (Andrássy Béla, Sz. vármegyéről, Reform 1872).
Sz.-ban a kereszténység kora terjedését látjuk abban, hogy itt már Szent István nagy adományt adott az egri püspökségnek. 1067-ben pedig ugyanitt a zástyi apátság alapíttatott. E korból visszamaradt emlékeink ezek: 1070. a palóc név alatt ismert kunok ága Erdélyen át tört a Nyirségbe és midőn Bereg vármegyét is elpusztították, visszatértükben Geiza és László hercegek által 1074. Cserhalomnál tönkre verettek (Lehóczky). E korból nevezetesebb események ezek: 1073. Geiza herceg Biharban és a Nyirben gyüjtött hadat Salamon ellen (Budai, I. 135.). 1074-ben Geiza és Salamon között Kemecsénél ütközet volt (Asztalos, Nagy-Károly története és Lehóczky). Később I. László Feszterédnél a lázongó besenyőket győzte le, s ennek emlékére Kisvárdán templomot építtetett. Ugyancsak I. László Sz.-nál 1092-ben gyülsét tartott (l. Szabolcsi zsinat). Az 1241-iki tatárjárás Sz.-ban csaknem mindent elpusztított, de Sz. vára alkalmasint kikerülte a veszélyt, mert várispánsága 1245. is említtetik. 1256. Dobi Miklós és 1282. Bodoló várjobbágyról van emlékezet (Pesty F., Váripánságok). Emléke van még 1259., amikor I. Lajos király Anarchy Jakab fiait a Sz.-i várjobbágyságból nemesekké emelte (Zichy-levéltár). 1245-ben IV. Béla Timárt, Nagyfalut a Sz.-i vár alól felmentette és Gáva (Godva) nevű földdel, mely a Sz.-i várjobbágyoké volt, továbbá Halászt, hol a vár halászai laktak, István országbirónak adja (Wenzel, VII. 187.). 1265. a Gútkeled-nemből Kozma kapja Pazony pusztaföldjét. 1265. Harangh és 1284. Ekőcs, mely a Sz.-i várnépeké volt (Fejér, Dipl. VI. 390. és Hazai okmánytár 185 és 398.), továbbá Vencsellő - mely szinte várbirtok volt - lakatlanoknak mondatnak. Sz. törzsökös hirneves, ma is virágzó családja a Kállay-család (l. o.). A Kállayak mellett ugy gazdagság, mint országos méltóságok viselése által feltünik Sz.-ban a kihalt Báthory fejedelmi család (l. o.). Régi családjai meg Sz.-nak: Marczaly Lukács, aki 1322. Egyházason, Ibrányban és Zóthon birtokos (Nagy Iván). Továbbá a Zeleméryek, kik 1332-ben Zelemért birják (Anjoukor, II. 594). szinte e korból valók a dobi Doroghok és az Ibrányiak (l. o.).
Nevezetesebb események: 1437. az Erdélyben kitört lázadás hirére a Nyiren Márton nevű ember vezetése alatt pórhad gyült, kiket a szatmári és Sz.-i nemesség levert s a főcinkosokat kegyetlenül kivégeztette (Lukács, Nyiregyháza tört.). Az 1505-iki rákosi gyülésen Parlaghy Menyhért és petri Derzsi Kelemen voltak Sz. vármegye követei (Szirmay). 1526 után a vármegyét helyrajzi fekvése a legnagyobb veszélybe juttatta, mert ugy a király, mint a fejedelmek hadai gyakran meglátogatták s ott változó szerencsével sokszor küzdöttek egymás ellen. ez állapotukban a Sz.-iak meggyőződésük szerint egyik párthoz sem sorakozhattak, mégis azért semlegességük dacára is, hol a királypárttal jött idegenek, hol a fejedelmeket pártoló török hordáktól nagyon sokat szenvedtek. E korból következők említhetők fel: 1542-ben 15 vármegye között Sz. vármegye is Ferdinándtól kéri sérelmei orvoslását (Reform, 1872). 1545-ben az Izabella által Debrecenben tartott gyülésen a semlegesség dacára is több Sz.-vármegyei is megjelent. 1549. Salm Miklós, Báthory András Ferdinánd részéről és Martinuzzi mitn Izabella megbizottja Nyír-Bátorban találkoznak. 1550. a váremgye kéri Ferdinándot, hogy miután a török Szolnokon várat épített s e fészek alkalmas leend szokásos rabló járásokra: küldjön védelmükre elegendő hadat. 1552. Petrovics hadai pusztítják a vármegyét, de Tahy Ferenc császári kapitány által innen Munkácsig űzetnek. ezt előzőleg 1556. Parlaghy Ferencet mint Ferdinánd hivét Szapolyai elfogatta és Váradon lefejeztette (Szirmay). Ugyanekkor Pazonyt a török elpusztította (Lukács, Nyiregyháza története). 1558-ban már Sz. is Izabellához pártolt. Ugyanez évben a kalandor Balassa Menyhért Kis-Várda alól Báthoryt elűzi s aztán Sz.-ban pusztít, mely miatt 1562. a vármegye Miksa királynál eredménytelenül panaszkodik (Reform, 1872). 1566. Újváros és Debrecen között a böszörményi gátnál János Zsigmond a rabló törökök közül 200-at levágat s tőlük sok rabot megment. 1580-ban Nádudvarnál Sasvárt (volt magyar) szolnoki béget Borbély Endre, Geszty Ferenc és Reibitz Albert királypártiak ugy megverték, hogy 300 török elesett, 400 foglyul ejtett (Varga, Hajdu vármegye története). 1585. Bartha Boldizsár krónikája szerint a Husztnál betört tatárok Sz.-ban is dúltak. 1588. Báthory Zsigmond Kállónál a törököket megverte (Pallás B.). 1593. a tarcali gyülés Báthory Andrást bizta meg Sz. oltalmával, de azért - kivált Várad eleste után - a török Sz.-ban szerte pusztított. Szinte 1593. Bódogh János irja Báthory Zsigmondnak, hogy ha Kállót és Várdát ez évben el nem foglalja - amint erről a törököktől értesült - a török a fejedelem birtokait fogja pusztítani (Tört. Tár, 25). 1594. Szovátot és Nádudvart a tatárok csaknem egészen kiirtották (Szücs, Debrecen története). 1596., midőn Nádasdy Ferenc Báthory Zsigmondot visszakisérte, visszafelé utaztában a szolnoki bég Újváros és Debrecen közt megtámadta, de Nádasdy győzött (Varga, Hajdu vármege tört.). 1604. Belgiojoso császári kapitány Rakamazon táborozott s ide idézteté meg a volt bihari főispán Bocskay Istvánt, mint az osztrák kormányzat erőszakoskodásai miatt elégületlenek fejét. Bocskay vzonban megjelenés helyett várait erősítette meg és hadat gyüjtvén, midőn Kereki és Álmosdnál győzelmes eregével a császáriakat Tokajig űzte és Kálló várát elfoglalta: a Sz.-iak is nyomban pártjára állottak.
Nevezetes időpont Sz. vármegye történetében a Bocskay fejedelemsége, mert a török zsarnokság által lakhelyeikről elűzött, vándoréletet élt, sokszor nemcsak a törökre, de a hazafiakra is veszélyes hajdukat ugy Bihar mint Sz. vármegyében is ő telepítette s tette az eddig kártékony népet hasznos polgárokká (l. Szabad hajduk). 1619. Bethlen Gábor győzelmes seregével Debrecen alá szállott, hol a Sz.-vármegyei nemesség és hajduság hozzá csatlakozott. Kállóban Lónyay András is hódolt s igy Sz. vármege ismét a fejedelemséghez került (Lukács, Nyiregyháza tört.). 1631. Esterházy nádor Rákóczi ellen hadat vezetett, azonban miután Rákóczi vezérei Bethlen István és Zólomy Dávid többnyire németekből álló seregét előbb Kálló, majd rakamaznál tönkre verték: Rákóczi a király által is elismertetett (Szalay). 1632. a Nyírben Császár Péter alatt rabló pórhadat Rákóczi szétverette. Császár Kassán felnégyeltetett, társai megbélyegeztettek. Rákóczi ekkor, sőt 1645. is a rakamazi sáncokban tartotta hadát és csak Pucheim elől vezényelte el (Reform, 1872). 1644 febr. 17-én Rákóczi Nagy-Kállóból bocsát kiáltványt a nemzethez. 1657 jul. 21-én a jolsvai gyülés a lengyel pusztítás megvizsgálására Sz. vármegyében Fancsikay Ferenc ugocsai főispánt bizta meg (Bereg vm. tört.). 1658. Rákóczi Kállót a királypártnak ugy adja át, hogy az a veszély multával neki visszabocsáttassék, azonban még 1664. is német őrség volt benne. 1660. a szejdi dúláskor Földest a török elpusztította (Debrecen tört.) és Várad elestével Sz. vármegyében alig maradt hódolatlan hely (Lukács, Nyiregyháza tört.). 1664-ben a székelyhídi várkapitány, Boldvay Márton a fejedelemhez irt jelentésében irja, hgoy a szatmári német őrség a közelében esett helyeket, még Debrecent is, hódolás és adózásra kényszerítette s igy egyszerre adóztak a királynak, a fejedelemnek, a török császárnak, a magyar és török öldesuraknak. 1666. a böszörményi és nánási hajduknak tudomásukra jutott, hogy a velük rossz viszonyban élő Vid és Malador falu rác lakosai mikor szándékoznak rájuk törni. E napon tehát Szakálas Daróczi veeztése alatt csatakészen várták a rácokat és azokat egy lábig levágták, Vid falut pedig a földdel tették egyenlővé (B. Pap Lajos, hajdu várm. tört.).
1670. Wesselényi Ferenc társa Zrinyi Tokajt, Ónodot, Kállót elfoglalja (Bereg várm. tört.). 1669. az eperjesi viharos gyülésen Sz. vármegye is képviselve volt (Reform, 1872). 1672. Kende Gábor, Petróczy István a magyar táborral Nyiregyházáról intéznek kiáltványt a nemzethez, de e felkelés ekkor elnyomatott. 1674. Barkóczy István főispán, Ferenc testvére és Pálffy Miklóssal a Béltek körül bujdosott kurucokból 500-at Nánásnál elfogtak (Reform, 1872). 1674. Spankau császári parancsnok Kassáról újból felhatalmazza a vármegyéket, hogy a kálvinistákat, kik felkelőkhöz szítanak, üldözzék, fogdossák, ártalmatlanokká tegyék, mert ezek a pápistákat és a király hiveit bántják. Tegyék velük azt, amit ő, t. i. sanyargassák őket (Lehóczky, Bereg várm. tört.). 1676-ban török hordák Nyiregyháza és Királytelekről rabolnak (Lukács, Nyiregyháza tört.). 1676-ban a kurucok Kállónál vereséget szenvedtek. 1677 január 7-én Sz. vármegye Kis-Várdán tartott gyüléséből a vármegyékhez átiratban panaszkodik a végtelen kalamitások és nyomoruságok felől, melyeket ott a német katonák elkövetnek s azok ellen közös felterjesztésre hivja fel Bereg vármegyét is (Lehóczky, Bereg várm. tört.). 1679. a kállai várat s templomot a török összelöveti, fölégeti. Az őrség egy része meghódolt, más része a rakamazi táborhoz vonult (Rform, 1872). Ez eset Lukács szerint 1681. Thököly alatt történt, amikor az országgyülési felirat szerint Sz. vármegyében kat. templom és pap nem volt. 1680. Zichy István gróf főispán Bécsből igazgatja a vármegyét (Lukács, Nyiregyháza tört.). 1681. Thököly seregének egy része Sz. vármegyében van és a vármegyékből Bátorba szállíttat élelmi szereket (Lehóczky, Bereg várm. tört.). 1683. Kálló vára ismét felépíttetik, Thököly Harangodnál nagy hadi szemlét tart. 1684. török, tatár, labanc, kuruc rabolnak össze-vissza. 1686. Kállóban német őrség van. Thököly elfogatása után a kurucok hódolnak. Igy Szücs János és Deák Ferenc a mezei had egy részével Kállóban hódolnak. Ekkor hódolt Petneházy Dávid is. 1686-ban Újváros egész évi gabonatermését 600 német elrabolta, Nyiregyháza, Királytelek elpusztíttatott. Caraffa üldözteti a prot. papokat. 1695. Nyiregyházára ismét rablóhad ütött s azt feldúlja. E korból való emlékeink Sz. vármegye helységeit kizsákmányolt, elnéptelenedett helyeknek mondják. Ekkor pusztították el a tatárok Fejértót is, melybe azután Bolt, Myske és Segesegyhza szinte elpusztított falvak kevés lakói költöztek (Vasárnapi Újság, 866).
A II. Rákóczi kora alatt Sz.-ban többnyire kurucok szállásoltak, de olykor a labancok is beütöttek. Igy 1706. Rabutin alatt a rácok Egyekig pusztítottak. Egyeket is felégették (Varga, Hajdu várm.). Sz.-ban voltak Rákóczi hadai az utolsó időkben is, mert Baktáról, Gyulajról és Kisvárdáról levelezett Károlyi Sándor Pálffyval és Komáromi Györgygyel (Reform, 1872). Maga Rákóczi is értekezett Vaján Pálffyval, s itt látta utoljára seregének azon romjait, kik 1711 ápr. 27. Majténynál a fegyvert elég tisztességes feltételek mellett lerakták (Varga, Hajdu várm.). rákóczi bukása után csakhamar itt is elkezdődött a protestánsok üldöztetése. Igy 1730. a zalkadi, semjéni, leveleki templomok elvétettek és több helyekről a protestáns lakosok elűzettek. Ezek közt vannak az egyekiek, honnan 1774. az egri káptalan 140 református családot űzetett a világba. Ezek közül 40 család Bakonyszegen (Biharban) és sokan Békés vármegyében találtak új otthont. Ezt előzőleg 1768. a nyiregyházai, akkor 3804 lelket tartalmazott ágostai evangelikus egyház papja a papi szolgálattól eltiltatott és kérelmezés útján 1770. csak ugy engedtetett az meg, ha a hivek a katolikus papnak is fizetnek (Lukács, Nyiregyháza tört.). 1732. Sztáray Mihály gróf a főispán (Magyar Hirmondó, 1788). 1745. Sz.-ban egy fő-, két alispán, két szolgabiró, két esküdt és négy komisszárius igazgatták a nagy vármegyét. 1749. Mária-Pócson a Vazul-rend hittani intézetet alapított. 1743. a Dessewffy-család perelte Nyiregyházát, hol birtokos is lett. 1800 körül Vay József a főispán (Szirmay, Szatmár várm.). 1809. O'svát Lajos alispán (Lukács). 1810-15. Fáy Barnabás adminisztrátor, 1825. főispán. 1836. Kállóban véres vármegyei tisztújítás. 1840 körül Eördögh vagy Ábrányi Alajos alispán, ki után 1844. Elek Mihály választatott. Ezen Elek Mihály vezénylete alatt volt 1848. azon őrsereg, mely a szabadelvüség zászlaját lobogtató Binis Sámuel országgyülési képviselőt (később kormánybiztos és koronaőr) Kállóban lelkesen fogadta. 1848 májusban toborzás útján a Debrecenben alakult tizedik önkéntes zászlóaljhoz Sz.-ból 300-nál több jelentkezett. Szép számmal volt közte képviselve az értelmiség és a nemesség. 1849 jun. 29. és utána való napokban 15-20,000-nyi orosz sereg vonult Sz.-ba, kik az élelmiszereket és vágómarhákat ha nem adták is, elvették. Ezek jul. 6-7. csupán Nyiregyházán 300 kolerás beteget hagyva, visszamentek, a betegek pedig 2-3 kivételével mind elhaltak. 1849 julius 10-én Kossuth a vármegyéhez feddő levelet irt az oroszok eltűrése miatt s általános népfelkelést parancsol. Aug. 7-8. több ezred orosz érkezett s ment itt át Debrecen felé, honnan 10-én a Nagy Sándor hadtestéből 500 foglyot, közte 16 tisztet hoztak vissza a muszkák Nyiregyházára. aug. 16. paskievics és 19. Konstantin nagyherceg utazott Nyiregyházán át Kassa felé. Aug. 30. Görgeyt és Ármin testvérét foglyokként itt vitték tovább. Szept. 5. Forgách gróf. cs. kir. biztos a muszkák által tett kártalanítás gyanánt Nyiregyházának 100 db. ökröt adott. Szept. 27. osztrák katonák fegyvert koboznak, elfogatások történnek. Ostromállapot, elkeseredés mindenfelé; csak 1860. kezdődött az ébredés, amikor Degenfeld Imre gróf elnöklete alatt Nyiregyházán a Sz.-i gazdasági egyesület megalakult. 1876. Nagy-Kállóból a vármegye székhelye Nyiregyházára tétetett.
