Számoló-léc,
Számoló-léc, kisebb szorzások és osztások, valamint hasonló számműveleteknek körülbelül 1/4 % pontossággal való megoldására szolgáló eszköz. Szerkezetének alapgondolata az, hogy a számjegyekkel való logaritmikus számítást vonalakkal helyettesíti, mely vonalak hossza arányos a megfelelő logaritmusokkal. Először 1624. Gunter E. londoni tanár, utána Winsgate (1627) és Seth Patridge (1657) szerkesztettek ezen eszme alapján Sz.-eket. Jelenlegi alakjában, mely Mannheim francia tüzértiszttól ered, különösen a mérnöki gyakorlat céljaira (tachiméteres Sz.), azonkivül mértékek, súlyok, pénznemek stb. átszámítására igen használhatónak bizonyult. Ugyanezen elv alapján Jomard (1816) számoló korongot, Beyerlen (Stuttgart 1816) számoló kereket, Thacher (amerikai, 1884) számoló hengert készítettek. Ezeket, valamint a Sz.-et illetőleg v. ö. Jordan W., Handbuch der Vermessungskunde (2. köt.); Ott Károly, Der log. Rechenschieber (Prága 1873); Tetmayer Lajos, Theorie und Gebrauch des log. Rechenschiebers (Zürich 1875); Sella Quintino, Théorie et pratique de la regle a calcul (Páris 1863). Ily Sz.-ek gyártásával foglalkoznak különösen Tavernier és Gravet Párisban, Dennert és Pape Altonában.
