Szanszára
Szanszára (szanszkrit) a. m. vándorlás, igy nevezik az indek a földi lét változó alakját. Az indek hite szerint ugyanis a lélek a halál után érdemeinek megfelelő alakban újjászületik. A védák korának harcias népe még mit sem tudott erről a lélekvándorlásról s csak később az ind bölcselkedő szellem ébredésének, az upanisádoknak idejében kapott az lábra. Halála után az ember jó vagy rossz tetteinek jutalma vagy üntetésére felsőbb vagy alsóbb rendü lénynyé változva jön újra a világra. A lélekvándorlás nem végtelen; rövidebb vagy hosszabb ideig tartó tisztító út után végre is Brahmával egyesül a megtisztult lélek, ez a Sz.-moksa, az indek üdvözülése. Az újjászületések láncolatától (szánszkritül Sz.-csakra) való félelmen alapszik a buddhizmus legfőbb dogmája, mely a Brahmávali egyesülés helyett a lélek megsemmisülését, a nirvánát (l. o.) tűzi ki célul.
