Széchenyi-emléklakoma,
Széchenyi-emléklakoma, a nemzeti kaszinó ünnepe, melyet minden év febr. 1. nagy nevü lapítója emlékének szentel. Sz. végrendelete értelmbéen családja a nemzeti kaszinó számára egy emlékbillikomot készíttetett következő felirással: Borura derü. Si deus pro nobis, quis conta nos. Nem halt meg, aki honfitársainak emlékezetében él, s hogy az a kaszinó legjobb magyar borával töltve évenkint egyszer ünnepélyes lakoma alkalmával a dicsőült emlékére üríttessék. Az emléklakomát a tagok közül választott szónok alkalmi beszéde nyitja meg. Az első emléklakomát 1864 febr. 1. tartották meg és az emlékbeszédet Wenckheim Béla báró mondotta, akit erre a közgyülés jóváhagyásával a választmány kért fel. Az azóta évente megtartott emléklakomák szónokai: Apponyi Albert gróf (2-szer), Beöthy Ákos, Jókai Mór, Károlyi György gróf (3), Károlyi István gróf (3), Keglevich István gróf, Laczkovics József (2), Majláth György (3), Péczy Manó gr., Radvánszky Béla báró, Széchenyi Béla gróf, Széchenyi Pál gróf, Szemere Miklós, Szentiványi Károly (2), Tisza Lajos gróf, Waldstein János, Zichy Antal gróf, Zichy Antal, Zichy Géza gróf, Zichy Jenő gróf. Dessewffy Aurél gróf és Lipthay Béla báró beszédeiket nem tarthatták meg. Az emléklakomán elmondott beszédek (12 hiján) Lipthay Béla báró buzgólkodása folytán egy díszes kötetbe ékesen leiratva, a kaszinó birtokában őriztetnek, egy részét összegyüjtve, nyomtatásban a Magyar Salon tette közzé.
