Széchenyieskedők,
Széchenyieskedők, ama lármás csoport neve, mely Széchenyi nevének s példája követésének folytonos hangoztatásával tör hiu, önzó és nyegle céljai elérésére. Különösen Széchenyi halála után a 60-as évek elején gombamódra támadtak ilyen hazafiak. Egy pár mágnes, ha külföldről lovat v. agarat hozatott, vagy közcélra néhány száz forintot adott vagy nagy hühóval nagy és képtelen közgazdasági tervekkel lépett föl, hogy «újjá szülje a nemzetet»: mindjárt Széchenyi tanítványának hirdette magát s a hirlapok is, mint a város vagy vármegye Széchenyijét magasztalták. Gyula Pál Sz. c. szatirájával (1863) állította ezeket pelengérre.
