Székely nemzetségek.
Székely nemzetségek. A vérségi szervezet, mely a magyarságnál a XI. sz. végén, mint politikai intézmény, már kivesző félben volt, a székelyeknél egész a XVI. sz. derekáig fenmaradt. A tisztségeket nemek és ágak szerint osztották föl maguk között, ugy hogy a biróságot és hadnagyságot 24 éves ciklus alatt minden nem minden ága fölváltva viselte. Volt ugyanis hat nem s minden nembn négy ág s az ilyen ági örökséget, melyhez a tisztségviselés joga fűződött, lófőségnek, primipilatusnak nevezték. A nemek és ágak nevét teljesen csak Marosszékből ismerjük, a többi székből nagyon kevés adat maradt fenn, de ugy látszikk, hogy a hat nem nagyjában véve mindegyik székben azonos volt, az ágak neve azonban már különbözött. Két nem, a Jenő és Adorján megfelel az ősmagyar Jenah (helynevekben Jenő) és Tarján törzsneveknek; a többi négy, u. m. Örlőc, Medgyes, Ábrán (Zábrán, Zábrág) és Halom már speciális székely nemzetségnév. Ezek közül a Halom-nem előfordul Kászonszeken, a jenő-nem (s ennek Besenyő-ága) Kézdiszéken, a sepsiszékiek közül pedig az Aghaz-nemnek (és Koroniza-ágának) a neve ismeretes, mely a marosszékiek közt nem található. Olyanok, kik több lófőség birtokában voltak, mindegyik örökségük után viselhették a tisztségeket, tehát a 24 éves ciklus alatt többször is, p. Barcsay Gáspár 5-ször volt főhadnagy (1491., 1492., 1493., 1502. s 1505.) s 4-szer főbiró (1494., 1507., 1511. s 1514.) az ezen évekre eső ágbeli lófősége jogán. Az ilyen családokat nevezték főbbeknek, primoroknak. A tisztség jelvénye a zöld ág volt.
