Szentiváni ének
Szentiváni ének v. Szent Iván éneke. Ama közmondásunk, amely a Sz. hosszuságára céloz, a nyári napfordulat ünnepének Keresztelő szent János (jun. 24.) napjára eső népszokásai egyikét, a tűz körül való éneklést és a vele járó házasságorákulumot (l. o.) érinti. A Sz. csakugyan hosszu volt, mert addig tartott, amig a megrakott máglya hamvadó tüzét az ünneplésben részt vevők valamennyien át nem ugrálták. Az Ipolyinál (Magyar myth. 193. old.) közölt töredék is elég hosszu. A napfordulat ez ünneplési módja a legáltalánosabb elterjedésü népszokások körébe tartozik s alapjául az egyetemes emberinek nevezhető napimádás (l. o.) elhomályosult, vagy részben más jelentést öltött emlékei szolgálnak. Téli megfelelője a keresztény népeknél karácsonyi szokások mezébe öltözködött téli napfordulat ünneplése, amelynek tűztiszteleti szertartásai szintén napimádási rudimentumok.
